2015. december 24., csütörtök

Megfogott amilyen vagy 17. rész



17. fejezet

Már csaknem fél óra telt el a lesújtó hír után. Ennyit időt kértek az orvosok, míg előkészítik Gustav testét.
Még mindig a váróban voltunk. Én egy pulóvert hátamra terítve ültem. Lábaimat mellkasomhoz húztam, fejemet a térdeimre hajtottam. Próbáltam nem gondolni semmire. Nem akartam újra összeomlani. Úgy éreztem, ennyivel tartozom Gustavnak. Mindig is azt gondoltam, semmi sem lehet fájdalmasabb egy fiatal halálánál, de most, hogy megtörtént, hatványozottan erős lett bennem ez a vélemény.
Lena még mindig mellettem ült. Sírástól kipirosodott szemekkel iszogatott egy pohár automatás forrócsokit. Nem beszélt, és nem is nézett senkire.
Georg ült barátnőm másik oldalán. Néha felé fordult, súgott neki valamit, vagy megsimogatta a hátát, de legtöbbször homlokát kezeivel támasztva bámulta a fehér padlót.
Tom fel-alá sétált előttünk és egyfolytában beszélt. A harag és a fájdalom harcoltak benne. Néha kiabálni kezdett, néha elcsuklott hangon mesélt el egy újabb emléket.
Mindenkit lesokkolt a hír, megviseltek voltunk és gyászoltunk, de talán a legfurcsább Andreas volt.
Lábait lóbálva ült távol tőlünk. Őt nem láttam sírni, vagy egyáltalán fájdalmat rajta. Ránézésre a zebrát jobban megviselte a dolog, mint őt. Mintha még mindig egy ostoba tréfának tartotta volna az egészet. Vagy csak képtelen volt felfogni? Ezt sosem tudom meg.
- Mi a faszért kell ennyit várni? Mit csinálnak még?- kiabálta Tom.
A válasz azonnal meg is érkezett rá. Az ajtó újra kinyílt, és kisétált rajta ugyanaz az orvos.
- Gustav készen áll a találkozásra- mondta halkan, majd félre állt az ajtóból, hogy kisétálhasson mögötte Gustav.
Igen, a halottnak hitt Gustav sétált ki az orvos után. A szemeim tágra nyíltak, Lena leejtette a poharát, Georg felpattant a padról.
- Mi a fasz?- mondta ki mindannyiunk gondolatát Tom.
- Kíváncsi voltam, hogy reagáltok. Csak tréfa volt az egész. Csak a bokám tört el- mondta nevetve barátunk.
- És még nevetsz is?- lépett hozzá Tom és tréfásan ütlegelni kezdte. Hamarosan Georg is csatlakozott hozzá.
Lenával egymásra néztünk és csak csóváltuk a fejünket. Nem bírtuk elhinni, ami történt.
- És még azt mondtad, ez nem lehet vicc!- mondta nekem, mielőtt boldogan átölelt.
Ezután valami nagyon furcsa és váratlan dolog történt.
Andreas felállt, szótlan a kórterem ajtajához sétált, ellökte Georgot az útból, majd megcsókolta Gustavot.
Megfagyott a levegő. Tom keze megállt a levegőben, szemei tágra nyíltak, a mieinkkel együtt.
Az újdonsült páros csókja még véget sem ért, mikor Tom Georgra nézett, majd fejével felém és Lena felé biccentett.
Georg sejtelmesen elmosolyodott, majd egyszerre indultak el a padhoz.
Lenára néztem, aki értetlenül rázta a fejét válaszként.
A következő pillanatban Tom felhúzott a padról és hevesen megcsókolt.
Ügyes nyelveivel azonnal örömöt tudott okozni nekem. Lassan tudtam csak felfogni, hogy mi történt velem. Táncba kezdtem Tom nyelvével, majd lecsuktam a szemeimet, és egyre jobban elmélyedtem az élvezetekben. Tom profi csóktechnikája nem okozott meglepetést, de finomsága annál inkább. Vajon mit akarhat tőlem? Csak nem...
- Bill, légy az enyém!- mondta, miközben elvált tőlem és szája a nyakamra vándorolt.
- Ne itt! Tom, hagyd abba!- próbáltam sikertelenül elhúzódni tőle a helyzetre való tekintettel.
- Jól van! Akkor a mosdóban?- kérdezett kajakánul vigyorogva.
- Tom, elég már! Mi ütött beléd?- kérdeztem.
- Gustav meghalt, aztán feléledt. Ezen csak a sex segíthet- mondta, majd rácsapott a fenekemre, megfogta a kezem, és az ajtó felé kezdett vezetni.