2015. augusztus 30., vasárnap

Megfogott amilyen vagy 3. rész (+18)

Pár perc múlva csengettek. Lementem a földszintre, tudva, hogy Georgot és Tomot úgysem fogja érdekelni. Ahogy kinyitottam az ajtót legnagyobb döbbenetemre Lena állt az ajtó előtt pimaszul mosolyogva.


Lena állt előttem az ajtóba. Tisztán éreztem, ahogy megdermed a testem, és leesik az állam, nem tudtam elhinni, hogy ő áll előttem.
- Mi van? Ennyire csúnya vagyok? Netalán egy troll van mögöttem?
Felocsúdva, kezdeti döbbenetemből válaszra nyitottam a számat.
- Nem Lena, dehogy! Te vagy magad a troll!- mondtam nevetve.
- Én is szeretlek, Bill!- válaszolta mosolyogva.
- Meg sem ölelsz?- kérdezte rövidesen.
- Lena, mégis mit keresel itt?- mondtam, miközben átkaroltam.
- Van egy tervem- súgta a fülembe.
Szemeim elkerekedtek szavai hallatán, de ő csak mosolygott tovább. Fogalmam sem volt, mire készülhet.
- Beengednél végre? Vagy még szeretnél egy kicsit gyönyörködni a kis trollodban?- kérdezte nevetve.
Arrébb álltam, hogy be tudjon jönni. A két idióta ezt a pillanatot választotta megjelenésre. Tom és Georg pár méterre tőlünk álltak a konyhában.
- Mégis meggondoltad magad az ajánlatomat illetően, Ms. Lena Müller?- kérdezte kajakán vigyorogva Tom.
A testvérem viselkedése egyáltalán nem lepett meg, Georgé annál inkább. Meg sem szólalt, csak állt a konyha közepén egy pohárral a kezében.
Lena egy hirtelen mozdulattal felém fordult. Mielőtt bármit reagálhattam volna, megcsókolt.
Nem húzódtam el, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, és mi történik velem. Ez az egész nap kezdett átmenni egy beteges álomba.
Furcsa, de a csók közben egyáltalán nem gondoltam Tomra, vagy arra, hogyan érzi magát. Egyedül Lena járt a fejemben. Mégis miért tette ezt?
Miután ajkaink elváltak egymástól, Tomra pillantottam. Arcán furcsa döbbenet tükröződött, mintha ő maga sem tudta volna, mi történt az előbb.
Ezután a tekintetem Lenára vetődött, aki a lépcső felé kacsingatott, azt üzenve, hogy menjünk fel.
Elindultam fölfelé, Lenával a nyomomban, de mielőtt az első lépcsőkfokra léptem volna, Georg a barátnőm elé állt.
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. A nevem Georg Listing- nyújtotta kezét Lenának.
- Lena Müller- fogott kezet régi régi barátommal Lena, majd elém vágott, megfogta a kezem, felhúzott a lépcsőn, és behúzott a szomámba.
- Szexi az ágytakaród...és a macid- mondta bájosan mosolyogva.
- Lena, mi a faszom volt ez lent?- kérdeztem karbatett kézzel.
- Faszod?- kérdezte nevetve és az ágyra lökött.
Rám mászott és újra megcsókolt. Ezúttal nyelvesen.
Csók közben oldalra néztem és a résnyire nyitva hagyott ajtóban mintha Tom döbbent arcát láttam volna meg.
- Lena, az ajtó- mondtam két csók között. Még mindig nem sejtettem, hogy mit akar.
Lena leszállt rólam, és bevágta az ajtót. Mintha egy tompa nyögést hallottam volna a folyosóról, ami megerősített abbéli hitemben, hogy Tomot láttam az ajtó előtt.
- Lena, mégis mi ütött beléd? Mi a fenét akarsz?- kérdeztem értetlenül, ahogy felkeltem az ágyról, ami felesleges erőfeszítésnek bizonyult, mert Lena visszalökött.
- Szereted Tomot, nem? Tegyük féltékennyé!- súgta érzékien a fülembe. Forró leheletétől megborzongtam. Még sosem gondoltam rá így.
- Várj Lena!- próbáltam újra felülni. - Nem értem, mire célzol.
- Eddig nem voltál senkié. A sajátjának tekinthetett. Szerinted nem kezdene küzdeni érted, ha mással látna?
Lena csak nézett rám, én pedig kerestem a szavakat. Igaza volt, és ezzel én is tisztában voltam, de amire láthatóan készült. Arra sosem számítottam volna tőle.
- Vágjunk bele- mondtam végül bizonytalanul, és megcsókoltam Lenát.
Ahogy a csók elmélyült, és a kezei vándorolni kezdtek a testemen és újra elfogott a kétség, hogy akarom-e én ezt? Akarom Lenával? Én Tomot szeretem!
Aztán újra eszembe jutottak Lena szavai, és erőt véve magamon végre hozzáértem, és simogatni kezdtem.
Lena belemosolygott csókunkba az érintésemtől, és elkezdte kigombolni az ingemet. Nem telt bele sok időbe és én is vetkőztetni kezdtem őt. Ekkor már nem éreztem azt a bizonytalanságot, amit korábban. Mintha valami más vette volna át a testem fölött az irányítást. Egyfajta sosem tapasztalt szükség.
Felnéztem Lena vágytól ködös, szürke szemeibe, majd újra megcsókoltam. Nyelvemmel igyekeztem egész száját bebarangolni. Ízétől teljesen elvesztettem a fejemet. Nem tudom, hogyan tette ezt velem. Hogyan volt képes elfeledtetni Tomot.
- Bill, érints meg!- búgta érzékien, miután ajkaink szétváltak.
Engedelmeskedve kérésének levettem melltartóját, majd bizonytalanul simogatni kezdtem mellbimbóit.
Lena bíztató nyögésekkel válaszolt, majd mintha megunta volna, finoman az ágyra fektetett, kioldotta övemet, és elkezdte lehúzni a fekete farmeromat, amit hamarosan az alsónadrágom is követett a földre.
Immár anyaszült meztelenül feküdtem előtte. Már nem izgatott, mi fog történni. Bíztam Lenában és hagytam, hogy sodorjon az ár.
Lena lehajolt és egy gyengéd csókot váltott velem, majd száját lágyan végigvezetve testemen a férfiasságomhoz ért.
Egy pillanatig tétovázott, mintha bizonytalan lenne, mit akar csinálni, majd a szájába vette.
Szinte felkiáltottam a gyönyörtől. Fejemet hátravetve nyögtem, üres fejjel, átadva magam az élvezetnek, ami hamarosan a tetőfokára hágott.
- Lena!- ordítottam, és a szájába élveztem.
Barátnőm felült, nyelt egyet, majd rám nézett.
Elmém ugyan még ködös volt az örömtől, de tudtam, mit kell tennem. Vissza akartam adni neki, amit kaptam.
Megfogtam a kezeit és magamra rántottam. Ajkaim az övéit keresték, majd szenvedélyesen találkoztak.
Miután szétváltak ajkaink, jobbra fordultam, hogy alám kerüljön, majd újra megcsókoltam. A számat finoman elvettem az övéről. Állkapcsát, és nyakát kezdtem apró csókokkal halmozni.
Lena néha halkan felnyögött, ami bátorított, hogy folytassam, így számat még lejjebb irányítottam, közben kezeimmel nadrágja övét babráltam.
Amint sikerrel jártam, felültem, és lehúztam nadrágját. Csak ekkor szembesültem azzal, mennyire felizgattam. Óvatosan lehúztam az alsóneműjét, majd lehajoltam, lágyan megcsókoltam, közben csiklóját simogattam. Lena belenyögött a csókba, de ez csak még élvezetesebbé tette.
Ahogy elváltam tőle, elhelyezkedtem lábai között, lehajoltam és számmal ingerelni kezdtem a csiklóját... csak remélni tudtam, hogy legalább akkora élvezetet tudok neki okozni, mint ő nekem.
- Bill! Bill! Bill!- nyögött Lena egyre hangosabban. - Kérek, kérlek, érezni akarlak...magamban- könyörgött remegő hangon.
Felnéztem ködszürke szemeibe. Megsimogattam az arcát, és lágyan rámosolyogtam, mielőtt újra megcsókoltam volna.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem tőle bizonytalanul. Úgy tudtam, már nem szűz, de nem akartam rossz élményt okozni neki, ha már hajlandó volt eddig elmenni azért, hogy én boldog legyek. Tartoztam neki annyival, hogy végigcsinálom, amibe belekezdtünk.
Megpusziltam a homlokát, majd lassan beléhatoltam.
Felnyögtem az új örömtől, de Lena arca fájdalmassá változott.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle aggódva.
- Bill, én még sosem voltam előtted férfival- vallotta be.
- Miért mondtad, hogy voltál?- kérdeztem tőle halkan.
- Mert féltem, hogy ez visszatartana téged- válaszolta.
Nem akartam még több fájdalmat okozni neki. Ki akartam húzni a férfiasságomat, de alig mozdultam meg, Lena elkapta a kezeimet és visszahúzott magára.
- Kérlek, Bill, folytasd!- könyörgött.
Nem tudtam ellent mondani neki.
Eleinte lassan mozogtam, de ahogy egyre gyakrabban, és egyre hangosabban nyögött, az én lökéseim is gyorsabbakká váltak.
- Lena, nem bírom tovább- mondtam neki halkan, de ő már nem hallotta meg. Száját hangos sikoly hagyta el. Elélvezett, és hamarosan én is csatlakoztam hozzá.
Az aktus után úgy éreztem, annyira lüktenek az erek mindenhol a testemben, hogy bármelyik percben szétrobbanhatnak.
Lemásztam Lenáról, és nehézkesen próbáltam levegőhöz jutni. A barátnőm ráfeküdt a mellkasomra, és szerintem még a szomszéd szobában is lehetett hallani, hogy a szívem őrült módon dübörög. Lena hirtelen felült, és szisszent egyet. Aggódva néztem rá:
- Bántottalak? Fáj valahol? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem, semmi baj. Nagyon örülök, hogy megtettük - mondta mosolyogva.
Valahogy én sem bántam. Segített megfeledkezni Tomról, és ezért nagyon hálás voltam neki. Remélhetőleg, bevált a "tervünk" és Tom is jobban fog értékelni ezután.
- Bill! Tudnod kell, hogy én ezt már régebb óta tervezgettem. Soha nem mertem neked bevallani, de mióta találkoztunk általános iskolában, beléd vagyok zúgva!
A szívem egy pillanatra megállt, hallva Lena gyönyörű szájából, ami pár perce még az enyémen foglalt helyet, ezeket a mondatokat. Tényleg  tetszettem neki mindvégig, és én észre sem vettem?
- Hogy sz-szerelmes vagy belém?- dadogtam idegesen.
- Igen- mondta és lassan hajolni kezdett felém. Tudtam, hogy meg akar csókolni, ezért megelőztem. Hirtelen felültem és ajkaink találkoztak.
Az édes pillanatot bátyám hatalmas alakja, és dühös szemei zavarták meg. Lena és én is gyorsan bebújtunk a takaró alá, hogy elrejtsük meztelen testünket.
- Bill! Te most t-tényleg lefeküdtél Lenával?
- Tom! Én... Igen! Lefeküdtem vele! De miért zavar téged? Neked ott vannak a kurváid!- mondtam idegesen neki.
Tom tekintete ekkor Lenára tévedt.
- Ideje menned!- mondta durván.
A barátnőm kérdőn nézett rám. Én bólintottam, mire ő sietősen felöltözött, majd egy kellemes búcsúcsók után elhagyta a szobát.

2015. augusztus 25., kedd

Megfogott amilyen vagy 2. rész

-Tom! Valamit el kell mondanom!
-Mi az? - Kérdezte cseppet sem érdeklődően Tom. 

A hangszín megijesztett. Nem voltam hozzászokva, hogy Tom így beszél velem.Tűnődni kezdtem, hogy vajon mi lehet a baj. Lehet, hogy csak rosszul aludt? Vagy az a baj, hogy a terhére lennék?
Már nem tudtam, hogy elakarom-e mondani neki,de kérdő pillantása a bőrömet égette. Muszáj volt mondanom neki valamit.
-Semmi, nem fontos.- mondtam neki
A tekintete inkább zavarosra változott, lehet hallotta a hangomon a fájdalmat, a lemondást? Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, a szoba levegője megtelt  feszültséggel. Tom tekintete továbbra is zavaros volt, mintha várna valamire. Idegesen felnevettem, és ajkamba haraptam. Ekkor bevágódott az ajtó, és Georg lépett be rajta vigyorogva.
-Üdvözletem a két hercegnőnek!- Mondta már szinte nevetve.
- Végre! Megjött a tamponom! - Mondta, és lepacsizott Georggal. Aztán hangos nevetésben törtek ki.
Álltam, majd felocsúdva én is pacsiztam Georggal, azon tűnődve, hogy most mi lesz.
- Megvan már a GTA San Andreas újabb része? Egész héten azt szajkóztad, hogy már meglesz.- Kérdezte Georg, még mindig felüdülve.
Tom mielőtt válaszolt volna, elnevette magát mintha az előző kellemetlen beszélgetés meg sem történt volna.
- Dehogy van! Én nem is mondtam ilyet! Super Mariózunk? - Mondta, és hangos kacajban tört ki.
Georg a nevetéstől már a földön ült, de egy hang nem jött ki a torkán.
- Neked most mi bajod van? Úgy nevetsz, mint egy retardált róka.- Hasonló módon ült le barátja mellé Tom.
Én viszont egyre kellemetlenebbül éreztem magam, mintha itt sem lennék, és nem is kéne itt lennem. Nem tudtam tovább velük maradni, ezért úgy döntöttem, felmegyek a szobámba. Tom csak nevetett tovább, fel sem tűnt neki, hogy elmentem, utánam sem szólt.
Felmentem a lépcsőn a folyosóra, és megálltam a Nanás poszter előtt. Ez lenne az én szobám. Benyitottam, és az ajtó újból nyikorgott, holott már többször megkértem Tomot, hogy segítsen megjavítani. Ezen gondolkozva a szám sarka felfelé gördült. Vártam, hogy Tom visszahívjon játszani mert meghallotta az ajtó nyikorgását. De nem történt semmi, és ez elvette a kedvem.  Beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót,  magam mögött hagyva a két vidám fiú kacaját.  Leültem a szoba közepén álló ágyam szélére. és végigsimítottam a puha ágytakarón. Georgtól kaptam a legutóbbi szülinapomra. Viccnek szánta a prémes, rózsaszín takarót, én mégis előszeretettel használtam, mert a látványa, és az összeférhetetlensége a szobám állapotával mindig jobb kedvre derített. Körülnéztem a szobában, a pillantásom egy 4 éve készült képre vándorolt. Engem és Tomot ábrázol, ahogy a naplementében ülünk a parton.
Akkoriban nem voltak barátaim, ezért minden pillanatot, amit a testvéremmel töltöttem, nagyon megbecsültem. Azt a nyaralást is nagyon régóta vártam, de mégis csak az utolsó nap miatt volt  emlékezetes, amikor az kép is készült.Ahol megszálltunk sok gyerek volt, és Tom inkább az ő társaságukat részesítette előnyben. Ennek persze volt jó oldala is, ekkor ismertük meg Gustavot, akiben egy új barátot leltünk, de ettől még fájt, hogy elhanyagolt.
A napjaimat a tóparton töltöttem, és kagylókat kerestem, nem mentem be a vízbe, mert még akkor nem tudtam úszni. Az utolsó napot Tom az új barátaival töltötte,  elment velük vizibicilizni. Egy ideig vágyakozva néztem őket, ahogy ugrálnak a vízben, aztán megpillantottam egy szép kagylót a parton. Néhány méterre hevert tőlem, felálltam, hogy érte menjek, de akkor a tó hullámai a vízbe húzták. Szép kék színe volt, megakartam szerezni Tomnak, ugyanis ez a kedvenc színe. Így összeszedtem minden bátorságom, és a tó vizébe mentem. A tó vize elcsendesült, és én biztonságban érezve magamat, az aljzatot kutattam a kagyló után. A keresés annyira magával ragadott, hogy nem figyeltem, egy közeledő hullámra. A víz erejétől elvesztettem egyensúlyomat, és egyre mélyebbre sodródtam. Próbáltam a víz felszínén maradni, és kapálózni, hátha meghall valaki. Ezután minden elcsendesült. A következő emlékem,hogy a parton fekszem, és Tom kétségbeesettem szólongat.
-Bill! Bill, ébredj fel!- pofozgatott Tom.
Kinyitottam a szemeimet, és egyenesen az ő mogyoróbarna szemeibe néztem. Különös, de mintha egy pillanatig nem is a testvéremet láttam volna benne, hanem a megmentőmet. Tom dühösen nézett rám, én pedig nem tudtam, mit mondjak neki.
-Sajnálom.- mondtam őszintén.
-Te hülye barom, ha nem veszlek észre, ott fulladsz meg! Mégis mit gondoltál, nem tudsz úszni, huh?-kérdezte, dühösséget színlelve, de szavai inkább az aggodalomról árulkodtak.
-Te húztál ki? - Kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze, mégis mit gondoltál ki? Jött Superman és megmentett? - kérdezte kicsit dühösen Tom.
-Figyeltél engem?
-Te hallottad amit ez előbb mondtam neked, vagy a homok a füledbe is belement? Segítek orvosolni a problémát!- Kezdett előszeretettel rugdosni Tom.
Gyorsan talpra ugrottam, esélyt sem adva Tomnak az újabb támadásra. De a lendület tovább vitt, mint gondoltam volna, és ráestem Tomra.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen nyomulós vagy! -  mondta száját takarva Tom.
Én egy kicsit összezavarodtam, mert először nem esett le, hogy viccnek szánta. Tom láthatta rajtam a bizonytalanságot, mert tekintete aggódóra változott.
-Nagyon megütöttelek? Nem akartalak bántani!
-Te faszkalap, minek kell rugdosni?
-Nyugodj le, vagy a víz hűtsön le megint?
Felkeltem, leporoltam magam, majd a ház felé pillantottam.
- Tom! Ideje lenne hazamenni! Már megy le a nap.
- Bill! Nem anya közeledik?
- Bill! Tom! Csinálok rólatok egy képet, álljatok közelebb egymáshoz!
Ekkor Tom átkarolt, ami hihetetlenül jó érzésekkel töltött el, és megint úgy éreztem, mintha nem is a testvérem állna mellettem.
A kábulatomból a telefoncsörgés ragadott ki.
A kijelzőn Lena nevét láttam, ezért azonnal felvettem a telefont:
- Szia Bill! Nincs kedved meglátogatni a legjobb barátnődet?
- Szia Lena! A kuckóm még olyan random embereknek is nyitva áll, mint amilyen te vagy! Szóval nyugodtan átteheted a formás lábaidat!
- A formás lábaim nagyon fájnak! Szóval nyugodtan áttolhatnád a formás seggedet.
A drámaian fontos telefonbeszélgetésemet Tom és Georg szakította meg, hogy Georg belökte a testvéremet az ajtón.
-Kivel beszélsz?- Kérdezte Tom, ahogy feltápászkodott a földről.
- Én..
Már nem volt időm válaszolni, mert kikapta a telefont a kezemből.
- Bill? Itt vagy még? - ordítozott Lena.
- Mi van, Szivi? Nincs aki megdugjon? Nyugodtan gyere át, én segítek rajtad! - mondta kajakán mosollyal Tom.
- Inkább kiugrom az ablakon, minthogy te hozzám érj, Mr. Tom Kaulitz!
Tom válaszolni akart de mielőtt megtehette volna, előszeretettel hozzádobtam a kedvenc plüssmacimat. Amit szintén Georgtól kaptam, és hasonló rózsaszín színben pompázott mint az ágytakaróm.

- Nyughass már, Bill! Mindjárt visszaadlak a szerelmednek!
Elvettem a telefont, letettem az ágyra, majd kirúgtam Tomot Georgnak rúgtam, aki az ajtóban várakozott, hogy ő is megkaphassa a telefont.
Amit a kacajaik elhaltak, és visszamentek játszani, az ágyamhoz siettem, remélve, hogy Lena nem tette még le a telefont.
- Elmondtad már Tomnak azt, hogy mit érzel iránta?- kérdezte Lena, ahogy fülemhez tettem a telefont.
- Megpróbáltam, de nem volt bennem annyi bátorság. Nem hiszem, hogy úgy szeretne, ahogy én őt. Félek, hogy megromlana a kapcsolatunk.- mondtam bizonytalanul a telefonba.
- Kikel deríteni, hogy Tom mit érez irántad.- mondta Lena, és azzal a mozdulattal lecsapta a telefont.
- Lena! Lena! Mire készülsz? Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? Lena! - ordítottam aggódva a telefonba, ismerve barátnőm tüzes természetét.
Pár perc múlva csengettek, lementem a földszintre, tudva, hogy Georgot, és Tomot, úgysem fogja érdekelni. Ahogy kinyitottam az ajtót legnagyobb döbbenetemre Lena állt az ajtó előtt pimaszul mosolyogva.

Folyt.Köv.


2015. augusztus 17., hétfő

Megfogott amilyen vagy. 1. rész Elmondom neki!


Kellemes őszi napra virradunk, hétvége volt. A szél csndesen süvített a fák gallyai között, a madarak vidáman 
csiripeltek. Bill Kaulitz, anyja édes szavait hallotta meg a távolból. Pontosabban a szobája alatt lévő helységből. 



- Bill, kisfiam! Ébredj! Hasadra süt a nap! A nagyi finom reggelivel vár minket! 
Bill-nek akartan, akaratlanul mosolyra húzódott a szája, ahogy belegondolt, amikor utoljára fogadta így a nagymamája reggelire, alig tudott még a székből is felállni, annyira tele ette magát! Ezekből a gondolatokból bátya rémes kiabálása ábrándította ki. Éppen anyjával veszekedett, hogy ő nem-e maradhatna itthon, mert most jött ki a kedvenc videójátékának új része: -Anyu, kérlek! Nem akarok a Mamához menni! Most jött ki a kedvenc játekom új része! -Tom Kaulitz! Nem sértheted meg így nagymamádat, hogy meghív téged, te meg el sem mész! -Válaszolta idegesen Simone.- -De anya! Egyébként is olyan fura szag van ott. Mint amikor a haverom, Georg babot eszik, és utána a bomba riadó elől menekülünk. Jut eszembe! Georg átjön majd videójátékozni! -Mondta nevetve Tom. Eközben Bill, már megint valahol az elméje legmélyén járt. Azon gondolkozott, hogyha ő is itthon maradna, tudna beszélni, egy kicsit Tommal. Az utóbbi időben eléggé elhidegültek egymástól. Valamint, Bill egyre szokatlanabb érzéseket táplált Tom felé. Szeretetet, de semmiképp sem testvéri formában. -Anyu, nem érzem jól magam! -Hazudta Bill.- - Nem maradhatnék én is itthon? -Kérlelte anyját.- Csak, hogy kicsit hihetőbbnek tűnjön, beszaladt a mosdóba, lehajolt a csap felé, és lenyomta két ujját a torkán. Miután végzett a kis "akcióval" , és kijött a fürdőből az anyja aggódóan nézett rá : - Rendben kicsim, maradjatok itthon, de nekem el kell menni, a nagyival beszélni! Készítek ki neked gyógyszert! Ha bármi lenne, csak telefonálj! Most bújj be az ágyba, és pihend ki magad, ha nem javul, megyünk az orvoshoz! Az ikrek elbúcsúztak anyjuktól, és Bill-t megint nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán el kéne mondani testvérének, hogy mit érez iránta: - Tom! Valamit el kell mondanom! -Mondta idegesen Bill.- -Mi az? -kérdezte cseppet sem érdeklődően Tom.- Folyt. Köv