2015. október 25., vasárnap

Megfofgott amilyen vagy 13. rész

13. fejezet


A tegnapi éjszaka után úgy terveztem, hogy a napot Tom mellett az ágyban töltöm, nem úgy, hogy reggel 7-kor a szomszéd káromkodására ébredek.
- A retkes fajtád te nyomorult fűnyíró, hogy nem indulsz be! - ordítozott dühösen.
Felültem, és azonnal egy éles fájdalom hasított belém a tegnap este történtek utóhatásaként.
Próbáltam eltekinteni a fájdalomtól, és mérlegelni az állapotokat. Csak reméltem, nem törtünk megint össze valamit.
A szoba meglepetésemre egész elfogadható állapotban volt, a ruhák ugyan szét voltak dobálva, de azok mikor nem. Utoljára oldalra néztem a mellettem fekvő Tomra.
Szétterült, szinte az egész ágyat elfoglalta, arca kipirult, horkolt, és nyitott szájából folyt a nyál. De én még ilyen állapotában is kívántam őt.
- A faszom a fűnyíróba, megbaszlak, ha nem indulsz el! - folytatta a szomszéd.
- Megbaszni? Kit? Mit? - riadt fel Tom csillogó szemekkel.
- Jó reggelt édesem! - mondtam lágyan.
- Bill, minden rendben? - kérdezte Tom furcsán.
Erre kicsit összezavarodtam. Lehet, nem emlékszik semmire?
- Amúgy mi miért vagyunk egy ágyban?- kérdezett újból Tom, majd ki akart kelni az ágyból, és csak ekkor vette észre, hogy teljesen meztelen.
- Bill, miért nem löktél ki, mikor részegen befeküdtem melléd?- kérdezte értetlenül a testvérem.
- Tom, te...nem emlékszel?- kérdeztem döbbenten.
- Mire? Arra, hogy tegnap este inni mentünk? Az jó volt!
Basszus, nem emlékszik! Elmondjam neki? Ha nem teszem, biztos, hogy soha többé nem történik meg.
- Tom, tegnap este kurvára megbasztál- mondtam neki.
- Oké. És jó voltam?- kérdezte.
- Igen- feleltem szégyenlősen.
Tom erre megvonta a vállát, és elment.
Én csak ültem az ágyban, és próbáltam megemészteni az imént történteket, és visszaemlékezni a tegnapra, ami egyre keményebbé tett.
Nem, erre nincs most idő!- figyelmeztettem magam, majd megpróbáltam a lehető legkevesebb mozgás árán megkaparintani a telefonomat.
Lenát tárcsáztam. Mégis ki mást hívtam volna a helyzetemben?
A barátnőm szokásától eltérően csak sokára vette fel a telefont, és ez aggodalommal töltött el.
- Halló?- szólt bele rekedtesen Lena.
- Lena, minden rendben? Sajnálom, hogy este úgy ott hagytalak, de Tom és én...érted- mondtam neki.
- Mi? Az nagyszerű!- mondta egy kicsit szétesetten.
- Te jól vagy? Hogy keveredtél haza? Még egyszer nagyon sajnálom!- kérdeztem.
- Aha, jól. Most ébredtem. Itt fekszem az ágyban...Georggal- mondta döbbenten.
- Bocs, most le kell tennem, majd beszélünk- tette le a telefont a barátnőm.
- De Lena!- szóltam a néma telefonba.
Még néhány pillanatig néztem a fekete képernyőt, majd valami tiszta ruha után néztem. Tom rövidesen újra megjelent.
- Áthívtam Georgot, Lenát, Andreast és...Gustavot is. Ugye nem gond?- kérdezte nevetve.
- Oké- mondtam. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy ők is velünk élnek, de most a hírnek kifejezetten örültem.
A szokásos néhány perc helyett Georg autója majd egy óra múlva állt meg a ház előtt. Gondolom, nekik is nehezen kezdődött a reggel.
Az autóból Georg és Lena kászálódtak ki. Szó nélkül beléptek a házba és leültek a kanapé két végébe. Innentől tudtam, hogy tegnap este részegen dugtak. Le sem tagadhatták volna.
Lassan lelépdeltem a lépcsőn. Próbáltam a lehető legkevesebb jelét adni a fájdalomnak, de ez az elképzeléseimhez hasonlóan sem sikerült.
- Bill, jól érzed magad? Olyan...furcsa vagy - kérdezte aggódó tekintettel Lena.
- Tegnap megrándult a lábam- hazudtam Georg miatt, majd minden erőmet összeszedve leültem a kanapéra a barátnőm mellé.
- Itt a meleg felvonulás!- trappolt le a lépcsőn Tom.
- Mi tartott ennyi ideig? Még egy reggeli menet?- kérdezte röhögve. Lena a szavaitól kényszeredett mosolyt erőltetett arcára, Georg láthatóan a frappáns válaszon gondolkodott.
- A hívásod ébresztett! Szerinted mi tartott ennyi ideig?- kérdezte nevetve Georg.
- Jössz játszani?- kérdezte vidáman Tom.
- A széttört konzolodon?- kérdezett vissza Georg.
- Nem! A PC-n a szobámban!- indult el fel a lépcsőn a testvérem.
- A szobád? Na azt látnom kell!- sietett utána Georg.
Elmosolyodtam. Végre kettesben maradtam Lenával. Elmondhattam neki, amit reggel akartam.
- Köszönöm- öleltem át a barátnőm örömömben. - Te vagy a legjobb! Sikerült! Tom és én...megtörtént!
- De?- kérdezte váratlanul Lena.
- Honnan tudtad, hogy van még valami?- kérdeztem tőle kíváncsian.
- 6 éves korod óta ismerlek! Előlem nem tudsz eltitkolni semmit- válaszolta és mélyen a szemembe nézett a válaszokért.
- Hát...Tom úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna, vagy semmit nem jelentett volna neki. De nekem az este...mindent jelentett! Sosem voltam még ennyire boldog! És ezért a viselkedése nagyon fáj- panaszoltam Lenának.
- Sajnálom Bill! Nem emlékszik semmire, ami köztetek történt az éjszaka folyamán?- kérdezte Lena megdöbbenve.
- Semmire! Várjunk csak! Te hogyan jutottál haza a buliból? - kérdeztem sejtelmesen.
- Hát az úgy volt, hogy..- a barátnőmet Tom káromkodása szakította meg.
- Oh, hogy dugna meg Andreas zebrája úgy, hogy két hétig ne tudj lábra állni, Georg! - dühöngött Tom.
Majd kirohant a szobából, becsapta az ajtót, lerohant hozzánk, egy pillanatig sem foglalkozva a körülményekkel, durván megfogta a karom, és magához húzott, majd erőszakosan az ajkamra tapadt. Éreztem, ahogy a nyelvei végigsúrolják a számat, és ettől a mozdulattól vezérelve felnyögtem.
Lena mindvégig lélegzetvisszafolytva figyelte, hogy mit produkálunk ott a nappali közepén. Amit visszatértem a "mennyországból" megszakítottam a csókot, gondolván arra, hogy amilyen erőszakos Tom, és amennyi indulat volt abban a csókban talán ott megdugott volna a nappali közepén.

Folyt. köv.

2015. október 19., hétfő

Megfogott amilyen vagy 12. rész +18

12 fejezet


~Bill szemszöge~

Beültünk a taxiba,  de ajkunk egy pillanatra sem vált el egymástól, csak annyi ideig, míg Tom elmondta, hova lesz a fuvar.
- L-Lombard Straße-ra kérem!- nyögte Tom nagy nehezen, ugyanis olyan szenvedélyesen csókoltam, hogy még levegőt is alig tudott venni. 
- Bill! Nem bírom, szükségem van rád!- motyogta Tom, majd azzal a mozdulattal az ölébe ültetett. Akkor éreztem meg, hogy mennyire is vágyik rám, ugyanis a hímtagja eléggé nyomta a hátsófelem, de ez csak azt üzente, hogy többet akar.
Körülbelül 10 perc csókolózás, és nyögés után megérkeztünk a házunkhoz. A taxi sofőr nagyot nyelt, és ijedten nézett ránk.
- 15 euró lesz, uraim!- mondta félénken.
Tom a kezébe nyomta a pénzt, kiszállt a kocsiból, és mielőtt én is kihuppantam volna, az ölébe vett, és bevitt a házba. 
Elégé féltem az elkövetkezendő eseményektől, mivel vannak meleg ismerőseim, és beszélgettünk már erről. Nem hallottam sok pozitív megjegyzést arról, hogy mégis mennyire fáj. De ahogy belenéztem Tom szemeibe, nem bírtam magamon uralkodni, és kiéhezettem tapadtam ajkaira.
Hozzábújtam, hogy éreztessem vele, még nem csillapodott le a vágy, amit még egy fél órája hozott lázba.
- Ah..Bill! Mennyire kemény vagy!- nyögte Tom, majd a falhoz szorított. A fülemhez hajolt, és azt hittem ott helyben elélvezek, amikor meghallottam mit súg:
- Szétcsókolom a tested, aztán keményen megduglak -jelentette ki, és belemarkolt a fenekembe. Azzal a hévvel felkapott, én körbezártam a lábam a vékony dereka körül. Kiéhezetten faltam az ajkait, Tom pedig az ágyat közelítette meg a hálószobájában.
Ledobott az ágyra, aztán felém térdelt, és úgy folytattuk a csókolózást. De Tomnak ez nem volt elég, megfogta a felsőm, és szinte letépte rólam. 
- Tom.. Azt..Ah.Akarom, hogy megdugj..keményen..ah-ahogy mondtad -nyögtem neki, ugyanis elég nehéz volt, épeszű ember módjára gondolkozni, mialatt a testvérem a nyakam, és a hasam csókolgatta.
- Várj! - nézett csábos mosollyal, és egy pillanatra ott hagyott, amitől nyöszörögtem egy kicsit, de miután újra megéreztem a meleg ajkaink kontrasztban a hideg piercingjével azt hittem ott helyben elvesztem az eszméletem.
A bátyám óvatosan lehúzta az alsónadrágom, és rámarkolt. Először elég félénk volt, de amint meghallotta elég mélyről jövő nyögéseimet, azonnal bátrabb lett, és ő maga is hangosan zihálni kezdett.
- El fogok menni! - Tudta Tom, hogy mire célzok, ezért abbahagyta, majd a mellbimbóimban lévő fémtárgyat vette egy kicsit "szemügyre". Szinte már a fellegekben jártam, miket nem tud a nyelvével. Majd elővett egy síkosítót, és az ujjaira kente.
- Felkészültél? Mert szét foglak kúrni -  mondta, majd egy ujját belém helyezte. Fájt, de a fájdalomnál az élvezet, és az, hogy Tom állatias hangját hallgattam, pont elég volt, hogy lejjebb csússzak, mélyebbre Tom érintésébe, és ritmikusan mozogni kezdjek az ujjal együtt.
- To..Tom..Ahh..- nyögtem egy kis fájdalommal a hangomban.
- Nyögj még! Gyerünk! Hangosabban! Mutasd mennyire akarsz!- izgatott tovább, majd még egy síkosított ujját belém helyezte.
- Tom..Magamban akarlak! - néztem rá komoly arckifejezéssel. 
- Bill, ez biztos, hogy jó ötlet? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Tom! Kérlek! Annyira vágyom rád! - nyöszörögtem neki.
- Rendben..emeld meg a csípőd, és lazulj el! - sóhajtott egyet, majd lassan belém hatolt.
- Bent van már teljesen? 
Rosszabbra számítottam, de így is eléggé feszített Tom becsessége.
- Még csak félig! Nagyon fáj? Abbahagyjam?- kérdezte aggódó tekintettel Tom.
- Ne!..Ah..Csináld! - nyögtem neki, hogy elhiggye, lejjebb csúsztattam a kezem Tom válláról az izmos hátsófeléig, majd belemarkoltam. Ennek hatására Tom kéjesen felnyögött, majd lassan mozogni kezdett. 
A testem minden mozdulatnál idegen módon megfeszült, de ahogy Tom simogatta a combom, a csípőm, majd rámarkolt, rögtön elszállt minden fájdalmam. 
- Annyira nagy, és kemény a farkad Tom..ahh- sóhajtottam. 
Ahogy Tom becsesség mélyebbre-mélyebbre hatolt, már szinte a mennyország kapuját súroltam, amikor Tom megfogta az egyik lábam, és felemelte, hogy jobb szögben érhessen el. 
- Még! Jobban! Keményebben! Tom! - kéjes élvezettel nyögtem neki, ami látszólag bejött, megsimogatta az arcom, majd gyengéden, mégis erőszakosan megcsókolt.
- Annyira jóh..ah Bill.. Sokkal szűkebb vagy, mint egy lány..- sóhajtotta Tom.
Éreztem, ahogy a testem megfeszül, és az orgazmus csodálatos érzése egy másik, természetfeletti országba repít. De mielőtt elélveztem volna, Tom teste megfeszült, becsukta a szemét, kinyitotta a száját, majd egy forró, mélyről jövő nyögés kíséretében belém élvezett.
Ahogy megéreztem ezt magamban, engem is azonnal magával ragadott ez a csodálatos érzés. Tom kihúzódott belőlem, ennek hatására picit felszisszentem.
- Valami baj van? -kérdezte aggódó tekintettel a bátyám.
- Semmi baj! Minden rendben! Csodálatos voltál!- mondtam, majd egy félénk csókot adtam bátyám puha ajkaira. Ő bólintott egyet, majd mellém feküdt.
- Lehet, hogy holnap le sem tudsz majd ülni - mondta kuncogva.
Életem legszebb, és természetesen legélvezetesebb éjszakáját éltem át, a szószoros értelmében! Már csak abban reménykedek, hogy Tom is így gondolja, olyan elhidegültem fekszik mellettem. Tudom, hogy már sok ilyen "kalandban" volt már része, de úgy gondoltam, hogy őt is felkavarja majd. 
Lehet csak egy újabb "egy éjszakás" kaland voltam neki. Holnap mindenre fény derül.

2015. október 16., péntek

Megfogott amilyen vagy 11. rész +18

Halihó! :D Mostantól már névtelen emberkék is írhatnak a blogra, szóval várom a kommenteket, most már tényleg mindenkitől! :)
Jó olvasást! Szép napot! :)

11. fejezet

~ Georg szemszöge ~

Hogy lehetek ennyire nyomorult? Itt ülök, és kin gondolkodok? Lenán!
- Haza viszel?- ült le hirtelen mellém Lena. Gondterheltnek nézett ki, csalódottnak, és nem mellesleg részegnek.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle finoman.
- Semmi- mondta, és elindultunk az autóhoz.
Nem firtattam a dolgot. Ugyan nagyon kedveltem Lenát, és mindent megtettem volna, hogy mosolyogjon, de mégis úgy éreztem, nincs jogom faggatózni.
Az autóút is ugyanilyen csendben telt. Lena meg sem szólalt, sőt, fel sem nézett az öléből.
- Nem akarsz bejönni?- kérdezte, amikor megérkeztünk. - Ne aggódj, nincs itthon senki.
- De, szeretnék- válaszoltam, majd kiszálltunk a kocsiból.
- Tudom, nem nagy, és nem a legszebb, de itt élek!- mondta, ahogy beléptünk a házába.
Valóban nem élt luxusban, de nem is rosszabbul az átlagnál.
- Szerintem nagyon kellemes és otthonos- mosolyogtam rá őszintén.
Lena viszonozta a mosolyt, majd leült a nappali kanapéjára, és intett, hogy üljek le mellé.
- Tom és Bill. Együtt "vannak"- szólalt meg hirtelen. - Hallottam, ahogy nyögnek a WC-ben. És az a legszebb az egészben, hogy én amúgy szerelmes vagyok Billbe!- nevette el magát, de mégis egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Ezt ők sem gondolhatják komolyan! Le fognak állni!- mondtam neki és megfogtam a kezét.
Lena ködszürke szemeivel rám nézett és ez erőt adott nekem, hogy folytassam.
- Ha Bill Tomot választja helyetted, nincs ízlése- mondtam neki. - Te intelligens vagy, nagyszájú, gondoskodó, hűséges, és rendkívül gyönyörű, míg Tom egy rideg faszfej!
- Kedves vagy, Georg! Köszönöm, tényleg!- mosolygott rám kedvesen. - Talán ha nem lettem volna olyan naiv picsa, és nem hittem volna, hogy Billnél ez csak egy hülyeség, most beléd lennék szerelmes- vallotta be kacagva.
Őszintén meghökkentem a szavaitól. Ezzel azt akarja mondani, hogy kedvel engem? Vagy csak azt akarom, hogy így legyen?
Nem szólalt meg, és én ettől azt gondoltam, szeretné, hogy elmenjek, de mikor felálltam, ő elkapta a kezemet, és könnyes szemekkel rám nézett.
- Ne hagyj itt! Szükségem van valakire, és Billen kívül te vagy az egyetlen barátom!
Nem akartam így látni. Összetörten, részegen. Valahol gyűlölni akartam Billt, amiért ezt tette vele. Visszaültem mellé a kanapéra, és finoman átöltem.
- Felkészültem rá, hogy Billnek tényleg összejön Tommal, de nem hittem, hogy ennyire szar lesz- panaszolta.
- Ha ennyit érsz neki, nem érdemel meg- próbáltam vigasztalni.
- Ez igaz, de nem érzem tőle jobban magam- mondta válaszként.
Felé fordultam, kezeimmel arcát simogattam, és vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy holnap úgysem fog rá emlékezni, de ha ma jobban lesz tőle, már volt értelme.
- Szeretlek- súgtam neki és lágyan megcsókoltam.
A rövid csók után Lena döbbenten rám nézett, majd átkarolta a nyakamat, és visszacsókolt, mélyen és szenvedélyesen.
Bill egy kibaszott mázlista, hogy egy ilyen nő szereti, és egy kibaszott idióta, hogy nem értékeli- gondoltam.
Ahogy a csókok egyre mélyebbé kezdtek válni, Lena az ölembe ült, én pedig simogatni kezdtem. Eleinte csak a haját, majd a hátát, végül kezeimmel egész tetsét bebarangoltam.
Amikor mellein simítottam végig, elhúzódott tőlem. Ebből biztosra vettem, hogy túl messzire mentem, és már felkészültem, hogy elzavar, de nem így történt.
Szemei vágytól izzottak, ahogy rám nézett, és levettem rólam az ingem.
- Te jössz!- súgta érzékien a fülembe.
Először szinte sokkot kaptam. Nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy nem valami átverős műsorban szerepelek, és nem ugrik elő pillanatokon belül valamelyik szobából Tom nevetve.
Lehúztam Lenáról vadítóan piros ruháját, és a földre dobtam, mire ő felállt, megfogta a kezem, és a szobájába vezetett. Tudtam, hogy mi lesz, és ettől teljesen elvesztettem az eszemet. Őrülten akartam Lenát.
Amint megállt a szobában, magamhoz húztam, és legjobb tudásom szerint megcsókoltam. Még soha, senkinek nem akartam ennyire örömet okozni.
A csók közben egyre közelebb és közelebb toltam Lenát az ágyhoz, majd óvatosan lefektettem, közben tovább csókoltam, és simogattam.
- Túl sok a ruha- búgta két csók között.
- Igazad van- helyeseltem, majd elhúzódva egymástól megszabadítottuk magunkat a maradék holminktól.
Immár anyaszült meztelenül vetettem magam Lenára, aki vággyal teli csókkal fogadott. A szám azonban hamarosan elvált az övétől és végigvándorolt az állkapcsán, elidőzött egy kicsit a nyakán, majd továbbhaladt a szegycsontja mentén nőiessége felé.
Ahogy egyre lejjebb csókoltam, újra és újra felnyögött. Amint elértem a csiklóját, felkiáltott, és belekapaszkodott a hajamba.
Ez elég volt nekem, hogy ne is akarjam abbahagyni, míg el nem vittem a csúcsra. Kényeztetni kezdtem, amit ő egyre hangodosó nyögésekkel hálált meg, amik lassan halk kiáltásokba mentek át, és az orgazmus pillanatában a nevem kiáltásában csúcsosodtak ki.
Lena lihegve, élvezettől kimerült testtel feküdt az ágyon, de pillantásai elárulták, még többet akar.
- Georg- mondta halkan. - Szükségem van rád!
- Akarlak téged!- súgtam a fülébe, majd megcsókoltam, és beléhatoltam.
Egyszerre nyögtünk fel az örömtől. Eleinte lassan mozogtam, de Lena hamar gyorsabb tempóra ösztökélt.
A testünk hihetetlen összhangban mozgott együtt, még sosem élveztem ennyire senkivel.
Ugyanakkor élveztünk el, ami még feledhetetlenebbé tette az élményt.
Lihegve és fáradtan estem Lena mellé az ágyra.
- Köszönöm- súgta nekem, mielőtt álomba merült.
- Én köszönöm neked- javítottam ki, majd átkaroltam, és én is elaludtam. Nem érdekelt, mit fog erről gondolni holnap, vagy én mit fogok gondolni. Ez az este feledhetetlen maradt számomra.

2015. október 9., péntek

Megfogott amilyen vagy 10. rész +16

10. fejezet

Teljesen idiótának nézek ki!- állapítottam meg a tükör előtt. Nem maradt sok időnk elkészülni, így persze a hajamra sem maradt időm. 
- Georg hívott! Három perc, és itt van!- jött le a lépcsőn Tom. - Szóval abbahagyhatod a szépítkezést, már így is bárki megdugna, nyugi!
Valóban percek múlva dudálását hallottunk.
Kimentünk a házból, Tom pedig automatikusan az anyósülésre akart ülni, de Georg rászólt:
- A múltkor is összehánytad, te buzi! Takarodj hátra, és örülj, hogy nem a csomagtartóban utazol!- mondta tréfásan.
- Szerintem hagyjunk helyet az ablaknál Gustavnak- javasoltam finoman. - Középen mindig rosszul van. Emlékszel, hatodikban lehányta a nadrágodat?
Tom facsart arccal gondolt vissza, majd leült középre.
A következő állomás Lenáék háza volt. Amint Lena kilépett a házból, Georg elhűlt arccal nézett rá.
- Gyönyörű vagy!- dicsértük meg Georggal együtt, amint beszállt a kocsiba.
- Nincs kedved az ölembe csüccsenni? Szívesen megdugnálak!- mondta neki Tom.
- Előbb dugnék Michael Jacksonnal, mint veled!- szólt vissza Lena és bekötötte magát.
- Amúgy ő miért ülhet az anyósülésen?- fordult Tom Georg felé.
- Mert róla nincsenek rossz emlékeim az utazással kapcsolatban!- válaszolt Georg és gázt adott.
- Anyádat!- sziszegte Tom.
Legközelebb Andreasék házánál álltunk meg. Andreas a ház előtt állt a zebrájával.
- Én az élettársammal megyek!- mondta és felült a zebra hátára.
Először csak néztünk rá, majd mindenki hangos nevetésben tört ki.
Utoljára felszedtük Gustavot, akinek javaslatára a város legpuccosabb diszkójába mentünk. 
Utazás közben a vezető Georg kivételével mindenki hátrafelé bámult az utánunk jövő Andreasre, és élettársára.
Leparkoltunk a kocsival, és kiszálltunk. Andreasre még várni kellett egy keveset.
- Nyugi, Sára, néhány óra és visszajön apuci- simogatta meg zebráját Andreas.
- Te elnevezted a drogos lovadat?- kérdezte furcsa arccal Tom.
- Amúgy honnan szerezted?- kérdezte meg Georg.
- Loptam! Hülyülök, kaptam a szüleimtől! A zebra a kedvenc állatom!- válaszolta mosolyogva Andreas.
- Vettük észre!- jegyezte meg Lena, majd elindultunk a diszkóba.
Itt nem állt sor, és volt elég parkolóhely is. Sosem volt tömeg, mert drágák voltak az italok.
- A kuzinom a pultos amúgy, szóval elintézem, hogy ingyen kapjatok italokat!- közölte Gustav amint beléptünk.
- Te vagy az isten!- ölelte meg Tom, amiért kicsit féltékeny lettem Gustavra.
- Jägert mindenkinek!- kiáltotta Tom a bárpult előtt.
A buli remek hangulatban telt. Mindenki jól érezte magát, és jóval kevesebbet is ittunk, mint a Diamond diszkóban.
Éppen a kedvenc számom ment, amikor Tom elkapott hátulról, és magához húzott. Én gyorsan körbenéztem, hogy a többiek láthatnak-e.
- Engedd már el magad! Kanos vagyok!- súgta a fülembe és elkezdett a WC felé taszigálni.
A fejemben ezer gondoltat kavargott. De csak arra tudtam gondolni, hogy Tom mit akar egy ilyen undorító mosdóban. Remélem nem.. 
De a bátyám olvashatatlan arckifejezéssel haladt egyre közelebb a pokol kapuja felé. Másnéven a WC-be. Behúzott egy fülkébe, és bezárta az ajtót. Megfordult, és végignézett rajtam. Én ott álltam, mint egy "szűz kurva", ahogy kedves testvérem mondaná. Majd nagy hévvel ajkaink összeértek. Már nem volt olyan gyengéd a csók, mint reggel. Tom meleg ajka, ahogy az enyémhez ért, a hideg piercingje csak fokozta bennem azt a bizonyos hatást, amit éreztem, és ami az ajkaimtól teljesen az ágyékomig tartott. 
- T-Tom! Ugye..ahh...Nem itt akarod csinálni?- nyögtem neki - Menjünk haza!- folytattam.
- Annyira akarlak! Nem bírok tovább várni!- mondta a kéjtől fűtötten Tom.
Nem volt időm ellenkezni, mert Tom lenyomta a fejem, és innen nem is kellett többet mondania, tudtam mit kell tennem. Rámarkoltam férfiasságára, ennek hatására felnyögött. Kigomboltam nadrágját, és a cipzár végét a számba vettem, majd lehúztam. A nadrág, amit viselt,legalább három mérettel nagyobb volt, így a súlyától gyorsan lehuppant testvéremről. A ruhák alatt az ember azt hitté, hogy Tom legalább nyom 90 kg-ot. Pedig a testre igazán vékony, és elképesztően sexy. Amint lezuhant Tomról a nadrág, álltam fel, és közben megszabadítottam, az addigra már oly fölöslegessé vált felsőtől. Tom hozzám simult, és megéreztem keményedő hímtagját, amitől felnyögtem. Majd egy újabb lendülettel lehajoltam, és lehúztam testvéremről az alsónadrágot. Hosszú ujjaim az igencsak kemény hímtag köré emeltem, és csuklómat egyenletesen húzogatni kezdtem rajta. Bátyám kéjes nyögésekkel jutalmazta ezt, ami engem is kellő képpen felizgatott. Majd egy gondolattól vezérelve bekaptam testvérem hímtagját. A gyomrom megrándult, és testvérem egy pillanatra nem vett levegőt, attól féltem, hogy megfullad. Soha nem csináltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kell, csak emlékezni próbáltam, hogy Lena mit is csinált, amikor együtt voltunk. Ezzel hát elkezdtem a fejemet előre-hátra mozgatni. 
- Bill! Annyira jó, ahogy csinálod...a piercinged..ah- nyögött Tom. 
Percek múlva a gyönyör kapujába kísértem Tomot, és a számba élvezett. 
- Bill! Nem bírom tovább!- sóhajtott fel.
Már szinte kitépte a hajam, és majdnem összeesett, olyan hirtelen jött az orgazmusa. 
Feltérdeltem, lehet egy kicsit savanyú képet vágtam a számban lévő íztől, de Tomot nem érdekelte, felhúzott, és a saját ízét a számban keresve nyelve körbejárt, amitől felnyögtem. Hozzásimultam, hogy emlékeztessem, hogy én még mindig kielégülésre áhítozok. Megcsókolta a nyakam, és belesúgta a fülembe:
- Gyere! Hagyjuk itt a többieket! Otthon kielégítelek- mondta kajakán mosollyal, majd megfogta a kezem, kihúzott a mosdóból, kivezetett a diszkóból, és fogott egy taxit. A beígért extra pénz miatt ezerrel száguldottunk haza felé, hátrahagyva Andreast, Gustavot, valamint tudtunk szerint Lenát és Georgot.
 

2015. október 4., vasárnap

Megfogott amilyen vagy 9. rész


9. fejezet

Imádok a pletykálók vén nyanyák között ülni a buszon, főleg törött karral. Komolyan, irigylem Tomot, Andreast és Gustavot, hogy nekik nem jutott ülőhely.
- Szegény kislányt megverhette a barátja. Nézzétek, milyen bánatos a tekintete- mutogatott felém egyikük.
Abban a pillanatban kedvem lett volna azonnal leszállni a buszról.
- Maguknak mi a fasz bajuk van? Már megunták a szomszéd kutyájának szidását?- kelt kéretlenül a védelmemre Tom.
- Fiatalember, mégis hogy beszél?- kérdezte megilletődötten az egyik nyugdíjas.
- Kussoljá' má' nyanya!- kiabálta parasztosan Andreas.
Andreasra néztem és elgondolkodtam azon, hogy a drog tényleg kiürült-e a szervezetéből.
- 13-as megálló következik- mondta be a tájékoztató hang a buszon. Felálltam a székemről és a fiúkhoz mentem.
- Gustav, gyere csak velem!- mondta Andreas miután leszálltunk a buszról.
- Mit szeretnél?- kérdezett vissza megszeppenve Gustav.
- Gyere, megmutatom a zebrámat!- azzal a mozdulattal rácsapott Gustav fenekére Andreas.
Gustav ugrott egyet, Tom összeszakadt a röhögéstől, én meg csak értetnelül néztem. Mi van?
Andreas és Gutav már percek óta elmentek, mire Tomnak sikerült felállnia a földről. Amit megtudott állni a lábán, elindultunk hazafelé.
- Otthon! Édes...- Tom megállt a mondat közepén, amit meglátta az előtte heverő szétvert játékkonzolt.
- Bill!- ordított nekem.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Szerinted mi? Valaki halálos bűnt követett el - mondta komolyan Tom.
- Találtál egy hullát ?- kérdeztem vissza.
- Igen! A konzolunk hulláját!- felelte Tom, és a telefonjáért nyúlt.
- Georg! Mit tudsz a konzolunkról? - ordított bele a telefonba a raszta.
- Hát...Összetörtétek részegen!- mondta idegesen Georg.
- Ja, akkor más, köszi! - rakta le a telefont Tom.
Én ezután felmentem a szobámba, és megírtam a naplóm következő részét. Amint befejeztem, Tomot láttam meg az ajtóban.
- Bill! Beszélhetnénk? - ült le az ágyam szélére.
- Persze, Tom! Miről lenne szó? - kérdeztem mit sem sejte valódi szándékairól.
Arra gondoltam, hogy a zsebpénzemből akar új konzolt venni, mert az övét már elköltötte.
- Hallom smároltunk - mondta közönyösen.
Egy pillanatra megállt a szívem. Basszus, én vagyok halálra ítélve.
- Hát...ö..az úgy volt...hogy..-dadogtam idegesen.
- Nyugi már! Rosszabb vagy mint egy baszatlan szűzlány egy két méteres néger előtt - viccelődött Tom.
Kicsit megnyugodtam, és magamra erőltettem egy mosolyt.
Tom közeledni kezdett felém, nekem pedig nem maradt értelmes gondolat a fejemben. Megfogok halni! Megfogok halni! Megfogok halni!- mondta egy kis hang a fejemben.  Már elképzeltem, ahogy valaki megtalálja a hullámat, és Tomot börtönbe zárják. Nem akarom, hogy börtönbe kerüljön.
Tom megállt egy pár centivel előttem.
- A bulis csók volt életem legjobb csókja - suttogta, és újra megcsókolt.
Megfagyott bennem a vér. El sem hittem, hogy tényleg Tommal csókolózok, és ő is akar engem.
A csók eleinte nagyon félénk volt, valami gátolta Tomot a szokásos durvaságában, de ez gyorsan elillant és egyre erőszakosabbá és durvábbá kezdett válni. Benyomta a nyelvét a számba, én pedig a csókba nyögtem.
- Ez kibaszott sexy volt- súgta a fülembe, majd újra megcsókolt, már erőteljesebben, és magabiztosabban. Átkarolt, és egyre közelebb húzott magához. Lassú léptekkel csókolózás közben az ágy felé kezdtünk lépdelni, majd lefektetett, és szája lejjebb csúszott a nyakamra, és azt kezdte csókolni, amitől teljesen kirázott a hideg.
Mielőtt több történhetett volna, Andreas hangjára lettünk figyelmesek.
- Tom! Bill! Nézzétek meg a zebrám!- ordítozott a ház előtt.
Tom lemászott rólam és az ablakhoz sétált, majd földre rogyva röhögőgörcsöt kapott.
Én is felálltam és kinéztem.
Andreas állt az ablak alatt, kezében egy zebra kantárjával, amin Gustav ült, és integetett. Először nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, majd én is lezuhantam Tom mellé a földre.
A következő pillanatban nagy fékcsikorgást, és dudálást hallottunk kintről, majd ajtók csapkodását, és kiabálást.
- Majdnem megölted az élettársamat!- üvöltött Andreas magából kikelve.
- A kibaszott élettársad majdnem öngyilkos lett! Látszik, hogy bánsz vele!- kezdett kiabálni Georg is.
- Elég volt!- mondta szigorúan Lena. Ő mit keres itt?
- Senkinek nem lett semmi baja, és ez a lényeg!- tette hozzá, és kinyitotta a bejárati ajtót.
Én gyorsan felálltam, rendbeszedtem magam, és lementem a földszintre. Tom még mindig nem tudott leállni a röhögéssel.
- Hát ti? Ennyire hiányoztunk?- kérdeztem mosolyt erőltetve magamra. Valójában legszívesebben elküldtem volna őket. Már Tommal hancuroznék, ha nem jelenik meg Andreas a kibaszott zebrájával. Tényleg? Neki mióta van zebrája?
- Georg szeretne mondani neked valamit!- bökdöste Georg vállát Lena.
- Jól van, hagyjál!- mondta idegesen Georg, majd felém fordult. - Bocsánat a kirohanásomért! Tényleg sajnálom, nem kellett volna- mondta őszintén.
Nagy kő esett le a szívemről. Georg nem akar mindent tönkre tenni.
Ekkor Gustav jelent meg az ajtóban.
- Mit csináljak a zebrával?- kérdezte.
Tom ekkor jött le az emeltről. Arcára rögtön kiült a döbbenet. Mi a szar?- mintha a homlokára lett volna írva. Végülis nem csodálkozom ezen. Érdekes látvány lehetett, ahogy furcsán mosolyogva nézek az előttem álló unott arcú Georgra, akinek Lena bökdösi a vállát, mellette Andreas guggol a mélyhűtő előtt, és egy sört próbál kivenni. A nyitott ajtóban pedig Gustav áll, egy élő zebrával.
- Na újra összejött a meleg felvonulás!- mondta derűsen. - Nem megyünk megint bulizni? Most hátha nem kerülünk sürgősségire.
- DE!- kiáltotta Andreas egy sörrel a kezében, miközben egy lejárt teasüteményt falatozott.
Amint ezt Gustav meglátta, újra rosszul lett.
- Tehát hétkor indulunk!- jelentette ki Tom. - Mindenki jön, és ezt vehetitek parancsnak!
A többiek lassan elindultak készülődni, én meg Tom kikísértük őket.
- Te is jössz!-csapott rá a fenekemre, miután mindenki távozott, majd elvonult a szobájában, ahonnan egyébként már hetek óta dögszag áradt, de már anya sem mert bemenni kitakarítani.