Megfogott amilyen vagy 11. rész +18

Halihó! :D Mostantól már névtelen emberkék is írhatnak a blogra, szóval várom a kommenteket, most már tényleg mindenkitől! :)
Jó olvasást! Szép napot! :)

11. fejezet

~ Georg szemszöge ~

Hogy lehetek ennyire nyomorult? Itt ülök, és kin gondolkodok? Lenán!
- Haza viszel?- ült le hirtelen mellém Lena. Gondterheltnek nézett ki, csalódottnak, és nem mellesleg részegnek.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle finoman.
- Semmi- mondta, és elindultunk az autóhoz.
Nem firtattam a dolgot. Ugyan nagyon kedveltem Lenát, és mindent megtettem volna, hogy mosolyogjon, de mégis úgy éreztem, nincs jogom faggatózni.
Az autóút is ugyanilyen csendben telt. Lena meg sem szólalt, sőt, fel sem nézett az öléből.
- Nem akarsz bejönni?- kérdezte, amikor megérkeztünk. - Ne aggódj, nincs itthon senki.
- De, szeretnék- válaszoltam, majd kiszálltunk a kocsiból.
- Tudom, nem nagy, és nem a legszebb, de itt élek!- mondta, ahogy beléptünk a házába.
Valóban nem élt luxusban, de nem is rosszabbul az átlagnál.
- Szerintem nagyon kellemes és otthonos- mosolyogtam rá őszintén.
Lena viszonozta a mosolyt, majd leült a nappali kanapéjára, és intett, hogy üljek le mellé.
- Tom és Bill. Együtt "vannak"- szólalt meg hirtelen. - Hallottam, ahogy nyögnek a WC-ben. És az a legszebb az egészben, hogy én amúgy szerelmes vagyok Billbe!- nevette el magát, de mégis egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Ezt ők sem gondolhatják komolyan! Le fognak állni!- mondtam neki és megfogtam a kezét.
Lena ködszürke szemeivel rám nézett és ez erőt adott nekem, hogy folytassam.
- Ha Bill Tomot választja helyetted, nincs ízlése- mondtam neki. - Te intelligens vagy, nagyszájú, gondoskodó, hűséges, és rendkívül gyönyörű, míg Tom egy rideg faszfej!
- Kedves vagy, Georg! Köszönöm, tényleg!- mosolygott rám kedvesen. - Talán ha nem lettem volna olyan naiv picsa, és nem hittem volna, hogy Billnél ez csak egy hülyeség, most beléd lennék szerelmes- vallotta be kacagva.
Őszintén meghökkentem a szavaitól. Ezzel azt akarja mondani, hogy kedvel engem? Vagy csak azt akarom, hogy így legyen?
Nem szólalt meg, és én ettől azt gondoltam, szeretné, hogy elmenjek, de mikor felálltam, ő elkapta a kezemet, és könnyes szemekkel rám nézett.
- Ne hagyj itt! Szükségem van valakire, és Billen kívül te vagy az egyetlen barátom!
Nem akartam így látni. Összetörten, részegen. Valahol gyűlölni akartam Billt, amiért ezt tette vele. Visszaültem mellé a kanapéra, és finoman átöltem.
- Felkészültem rá, hogy Billnek tényleg összejön Tommal, de nem hittem, hogy ennyire szar lesz- panaszolta.
- Ha ennyit érsz neki, nem érdemel meg- próbáltam vigasztalni.
- Ez igaz, de nem érzem tőle jobban magam- mondta válaszként.
Felé fordultam, kezeimmel arcát simogattam, és vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy holnap úgysem fog rá emlékezni, de ha ma jobban lesz tőle, már volt értelme.
- Szeretlek- súgtam neki és lágyan megcsókoltam.
A rövid csók után Lena döbbenten rám nézett, majd átkarolta a nyakamat, és visszacsókolt, mélyen és szenvedélyesen.
Bill egy kibaszott mázlista, hogy egy ilyen nő szereti, és egy kibaszott idióta, hogy nem értékeli- gondoltam.
Ahogy a csókok egyre mélyebbé kezdtek válni, Lena az ölembe ült, én pedig simogatni kezdtem. Eleinte csak a haját, majd a hátát, végül kezeimmel egész tetsét bebarangoltam.
Amikor mellein simítottam végig, elhúzódott tőlem. Ebből biztosra vettem, hogy túl messzire mentem, és már felkészültem, hogy elzavar, de nem így történt.
Szemei vágytól izzottak, ahogy rám nézett, és levettem rólam az ingem.
- Te jössz!- súgta érzékien a fülembe.
Először szinte sokkot kaptam. Nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy nem valami átverős műsorban szerepelek, és nem ugrik elő pillanatokon belül valamelyik szobából Tom nevetve.
Lehúztam Lenáról vadítóan piros ruháját, és a földre dobtam, mire ő felállt, megfogta a kezem, és a szobájába vezetett. Tudtam, hogy mi lesz, és ettől teljesen elvesztettem az eszemet. Őrülten akartam Lenát.
Amint megállt a szobában, magamhoz húztam, és legjobb tudásom szerint megcsókoltam. Még soha, senkinek nem akartam ennyire örömet okozni.
A csók közben egyre közelebb és közelebb toltam Lenát az ágyhoz, majd óvatosan lefektettem, közben tovább csókoltam, és simogattam.
- Túl sok a ruha- búgta két csók között.
- Igazad van- helyeseltem, majd elhúzódva egymástól megszabadítottuk magunkat a maradék holminktól.
Immár anyaszült meztelenül vetettem magam Lenára, aki vággyal teli csókkal fogadott. A szám azonban hamarosan elvált az övétől és végigvándorolt az állkapcsán, elidőzött egy kicsit a nyakán, majd továbbhaladt a szegycsontja mentén nőiessége felé.
Ahogy egyre lejjebb csókoltam, újra és újra felnyögött. Amint elértem a csiklóját, felkiáltott, és belekapaszkodott a hajamba.
Ez elég volt nekem, hogy ne is akarjam abbahagyni, míg el nem vittem a csúcsra. Kényeztetni kezdtem, amit ő egyre hangodosó nyögésekkel hálált meg, amik lassan halk kiáltásokba mentek át, és az orgazmus pillanatában a nevem kiáltásában csúcsosodtak ki.
Lena lihegve, élvezettől kimerült testtel feküdt az ágyon, de pillantásai elárulták, még többet akar.
- Georg- mondta halkan. - Szükségem van rád!
- Akarlak téged!- súgtam a fülébe, majd megcsókoltam, és beléhatoltam.
Egyszerre nyögtünk fel az örömtől. Eleinte lassan mozogtam, de Lena hamar gyorsabb tempóra ösztökélt.
A testünk hihetetlen összhangban mozgott együtt, még sosem élveztem ennyire senkivel.
Ugyanakkor élveztünk el, ami még feledhetetlenebbé tette az élményt.
Lihegve és fáradtan estem Lena mellé az ágyra.
- Köszönöm- súgta nekem, mielőtt álomba merült.
- Én köszönöm neked- javítottam ki, majd átkaroltam, és én is elaludtam. Nem érdekelt, mit fog erről gondolni holnap, vagy én mit fogok gondolni. Ez az este feledhetetlen maradt számomra.