Megfogott amilyen vagy 9. rész

9. fejezet

Imádok a pletykálók vén nyanyák között ülni a buszon, főleg törött karral. Komolyan, irigylem Tomot, Andreast és Gustavot, hogy nekik nem jutott ülőhely.
- Szegény kislányt megverhette a barátja. Nézzétek, milyen bánatos a tekintete- mutogatott felém egyikük.
Abban a pillanatban kedvem lett volna azonnal leszállni a buszról.
- Maguknak mi a fasz bajuk van? Már megunták a szomszéd kutyájának szidását?- kelt kéretlenül a védelmemre Tom.
- Fiatalember, mégis hogy beszél?- kérdezte megilletődötten az egyik nyugdíjas.
- Kussoljá' má' nyanya!- kiabálta parasztosan Andreas.
Andreasra néztem és elgondolkodtam azon, hogy a drog tényleg kiürült-e a szervezetéből.
- 13-as megálló következik- mondta be a tájékoztató hang a buszon. Felálltam a székemről és a fiúkhoz mentem.
- Gustav, gyere csak velem!- mondta Andreas miután leszálltunk a buszról.
- Mit szeretnél?- kérdezett vissza megszeppenve Gustav.
- Gyere, megmutatom a zebrámat!- azzal a mozdulattal rácsapott Gustav fenekére Andreas.
Gustav ugrott egyet, Tom összeszakadt a röhögéstől, én meg csak értetnelül néztem. Mi van?
Andreas és Gutav már percek óta elmentek, mire Tomnak sikerült felállnia a földről. Amit megtudott állni a lábán, elindultunk hazafelé.
- Otthon! Édes...- Tom megállt a mondat közepén, amit meglátta az előtte heverő szétvert játékkonzolt.
- Bill!- ordított nekem.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Szerinted mi? Valaki halálos bűnt követett el - mondta komolyan Tom.
- Találtál egy hullát ?- kérdeztem vissza.
- Igen! A konzolunk hulláját!- felelte Tom, és a telefonjáért nyúlt.
- Georg! Mit tudsz a konzolunkról? - ordított bele a telefonba a raszta.
- Hát...Összetörtétek részegen!- mondta idegesen Georg.
- Ja, akkor más, köszi! - rakta le a telefont Tom.
Én ezután felmentem a szobámba, és megírtam a naplóm következő részét. Amint befejeztem, Tomot láttam meg az ajtóban.
- Bill! Beszélhetnénk? - ült le az ágyam szélére.
- Persze, Tom! Miről lenne szó? - kérdeztem mit sem sejte valódi szándékairól.
Arra gondoltam, hogy a zsebpénzemből akar új konzolt venni, mert az övét már elköltötte.
- Hallom smároltunk - mondta közönyösen.
Egy pillanatra megállt a szívem. Basszus, én vagyok halálra ítélve.
- Hát...ö..az úgy volt...hogy..-dadogtam idegesen.
- Nyugi már! Rosszabb vagy mint egy baszatlan szűzlány egy két méteres néger előtt - viccelődött Tom.
Kicsit megnyugodtam, és magamra erőltettem egy mosolyt.
Tom közeledni kezdett felém, nekem pedig nem maradt értelmes gondolat a fejemben. Megfogok halni! Megfogok halni! Megfogok halni!- mondta egy kis hang a fejemben.  Már elképzeltem, ahogy valaki megtalálja a hullámat, és Tomot börtönbe zárják. Nem akarom, hogy börtönbe kerüljön.
Tom megállt egy pár centivel előttem.
- A bulis csók volt életem legjobb csókja - suttogta, és újra megcsókolt.
Megfagyott bennem a vér. El sem hittem, hogy tényleg Tommal csókolózok, és ő is akar engem.
A csók eleinte nagyon félénk volt, valami gátolta Tomot a szokásos durvaságában, de ez gyorsan elillant és egyre erőszakosabbá és durvábbá kezdett válni. Benyomta a nyelvét a számba, én pedig a csókba nyögtem.
- Ez kibaszott sexy volt- súgta a fülembe, majd újra megcsókolt, már erőteljesebben, és magabiztosabban. Átkarolt, és egyre közelebb húzott magához. Lassú léptekkel csókolózás közben az ágy felé kezdtünk lépdelni, majd lefektetett, és szája lejjebb csúszott a nyakamra, és azt kezdte csókolni, amitől teljesen kirázott a hideg.
Mielőtt több történhetett volna, Andreas hangjára lettünk figyelmesek.
- Tom! Bill! Nézzétek meg a zebrám!- ordítozott a ház előtt.
Tom lemászott rólam és az ablakhoz sétált, majd földre rogyva röhögőgörcsöt kapott.
Én is felálltam és kinéztem.
Andreas állt az ablak alatt, kezében egy zebra kantárjával, amin Gustav ült, és integetett. Először nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, majd én is lezuhantam Tom mellé a földre.
A következő pillanatban nagy fékcsikorgást, és dudálást hallottunk kintről, majd ajtók csapkodását, és kiabálást.
- Majdnem megölted az élettársamat!- üvöltött Andreas magából kikelve.
- A kibaszott élettársad majdnem öngyilkos lett! Látszik, hogy bánsz vele!- kezdett kiabálni Georg is.
- Elég volt!- mondta szigorúan Lena. Ő mit keres itt?
- Senkinek nem lett semmi baja, és ez a lényeg!- tette hozzá, és kinyitotta a bejárati ajtót.
Én gyorsan felálltam, rendbeszedtem magam, és lementem a földszintre. Tom még mindig nem tudott leállni a röhögéssel.
- Hát ti? Ennyire hiányoztunk?- kérdeztem mosolyt erőltetve magamra. Valójában legszívesebben elküldtem volna őket. Már Tommal hancuroznék, ha nem jelenik meg Andreas a kibaszott zebrájával. Tényleg? Neki mióta van zebrája?
- Georg szeretne mondani neked valamit!- bökdöste Georg vállát Lena.
- Jól van, hagyjál!- mondta idegesen Georg, majd felém fordult. - Bocsánat a kirohanásomért! Tényleg sajnálom, nem kellett volna- mondta őszintén.
Nagy kő esett le a szívemről. Georg nem akar mindent tönkre tenni.
Ekkor Gustav jelent meg az ajtóban.
- Mit csináljak a zebrával?- kérdezte.
Tom ekkor jött le az emeltről. Arcára rögtön kiült a döbbenet. Mi a szar?- mintha a homlokára lett volna írva. Végülis nem csodálkozom ezen. Érdekes látvány lehetett, ahogy furcsán mosolyogva nézek az előttem álló unott arcú Georgra, akinek Lena bökdösi a vállát, mellette Andreas guggol a mélyhűtő előtt, és egy sört próbál kivenni. A nyitott ajtóban pedig Gustav áll, egy élő zebrával.
- Na újra összejött a meleg felvonulás!- mondta derűsen. - Nem megyünk megint bulizni? Most hátha nem kerülünk sürgősségire.
- DE!- kiáltotta Andreas egy sörrel a kezében, miközben egy lejárt teasüteményt falatozott.
Amint ezt Gustav meglátta, újra rosszul lett.
- Tehát hétkor indulunk!- jelentette ki Tom. - Mindenki jön, és ezt vehetitek parancsnak!
A többiek lassan elindultak készülődni, én meg Tom kikísértük őket.
- Te is jössz!-csapott rá a fenekemre, miután mindenki távozott, majd elvonult a szobájában, ahonnan egyébként már hetek óta dögszag áradt, de már anya sem mert bemenni kitakarítani.