~Bill szemszöge~
A műtét utáni lábadozás nem a legkellemesebb. Nem tudom hogy lehettem akkora idióta, hogy alig kelek ki az ágyból, el is esek.
De nem a törött karom volt a legrosszabb, hanem látni, hogy Lena tehetetlenül zuhan az ágy támlája fölé. Hallani, ahogy Tom leesik a lépcsőn, és fájdalomcsillapítóért könyörög. Ahogy Andreas értelmetlenül kiabál, és azt sem tudja mit csinál. Látni, ahogy Gustav feje a folyamatos rosszulléttől hol hulla fehér, hol vérvörös. És Georgot ahogy némán tűri a fájdalmait, és láthatóan nem maga miatt aggódik.
Ez a nap szokásosan kezdődött. Tom elnyomott néhány gusztustalan viccet. Gustav még mindég rosszul volt. Andreas valami zebrát keresett. Georg arról beszélt, fel kell kellnie. Lena pedig kétségbeesetten ült az ágyán, átmeneti vaksága volt.
Felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, de ekkor Tom megszólalt:
- De formás segged van! Szivesen megdugnám! - mondta érthetetlenül.
- Szerintem te még mindig a gyógyszerek hatása alatt vagy! - szóltam vissza neki.
Mielőtt kimentem, körbenéztem a kórteremben. Andreas még mindig a zebrákat basztatja. Gustav szerintem haldoklik, szerintem igazán élethű lenne egy zombis filmben. Tom az ágyán vonaglott, még mindig a gyógyszerek hatása alatt volt, ugyanis az "ablak" szót nagyon viccesnek találta.
Miután elvégeztem a dolgomat, és visszamentem a kórterembe, egy nővér várt telefonnal a kezében.
- Az édesanyja az beszélni szeretne magával!-szólt a nővér.
Isten bassza meg!- gondoltam magamban.
A gondolatomból Andreas szakított ki, aki Batmannak ordítozott egy unikornisért.
- Szia anya! - színleltem kedvességet.
- Bill Kaulitz! Csak egy napot hagytalak titeket magatokra, és mit hallok? Te, és az összes barátod a kórházban kötöttetek ki!- ordítozott.
Mielőtt bármit felelhettem volna, folytatta.
- Arra már felkészültem, hogy Tom és az idióta barátaitok valahogy a kórházban végzik, de arra nem gondoltam, hogy te is velük tartasz majd!- folytatta.
- Itt van Lena is!- suttogtam.
- Add ide Lenát!- kérte idegesen.
Szóltam Lenának, mire ő kérőn nézett rám.
- Anyu az! - suttogtam neki. Mire ő nagy szemekkel pillantott felém.
- Jó reggelt Frau Kaulitz! - üdvözölte idegesen.
- Végre! Valaki, aki elmondja mi történt!
~ 2 nap múlva ~
-Végre, szabadság!- üvöltötte Tom, ahogy kiléptünk a kórház ajtaján.
A "meleg felvonulás", ahogy Tom nevezett minket, végre elhagyhatta szent helyét.
Már azt hittem, hogy minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba, de Georg váratlanul elkapta az alkaromat, és hátrébb rángatott. Először semmi rosszra nem gondoltam, de mikor Lena is odajött hozzánk tudtam, hogy nem felejtette el, amit elmondott neki Lena velem és Tommal kapcsolatban.
- Bill beszélnünk kell! De minél hamarabb!- vicsorgott rám Georg, mintha ott helyben meg akarna ölni.
- Miről akarsz beszélni? - kérdeztem félve.
- Tudod te azt jól!- vicsorgott tovább.
- Mostmár elég lesz! - lépett közénk Lena, és széthúzott minket.
Georg dühösen nézett rám, szinte ölt a tekintete.
- De hát te szerelmes vagy Tomba!- rivallt rám.
Ekkor vettem észre, hogy Tom csupán néhány méterre tőlünk köti a cipőjét.
- Georg! Te barom! Itt van Tom egy köpésnyire! - mondtam neki, de már késő volt. Mint aki meg sem hallotta, folytatta tovább.
- A buliban meg smároltál Tommal!- mondta, majd elkerekedtek a szemei.
- Most már tényleg elég volt!- azzal a mozdulattal Lena elcibálta Georgot a helyszínről. Szerintem éppen az utolsó pillanatban, mert azt hittem, megüt. Örök hála, Lena!
- Hogy micsoda? Én...megcsókoltam Tomot? Semmire nem emlékszem!- próbáltam eszmélni.
Idegesen Tomra pillantottam, ellenőrizni, hogy valamit hallott-e a beszélgetésből, de ő csak ment tovább Andreasék felé, mintha semmit sem hallott volna.
- Héy Andreas! Megaláltad már a zebráidat, és Batmantől kaptál unikornist?- kérdezte nevetve Tom.
- Te mi a szarról beszélsz?- kérdezte értetlenül Andreas.
- Arról, amit az elmúlt napokban kiabáltál! Csoda, hogy még van hangod! Ha ennyit nyögtem volna egy menet közben, hangom sem lenne! - mondta már-már fetrengve Tom.
Mindenki hangos kacagásba kezdett.
- Gustav! Inkább te meg se szólalj! Tudod milyen kellemes arra ébredni, hogy hánysz, és a nővérek jönnek kicserélni az esti lavorodat?- mondta még mindig nevetve.
- És a te maszturbálásodra ébredni az éjszaka közepén?- vágott vissza Gustav.
- Azt legalább élvezi valaki, nem úgy mint a hányásodat!- válaszolta neki Tom röhögve.
Míg ők kacagtak, én is lassan csatlakoztam hozzájuk.
- Amúgy Georg és Lena hova tűntek?- kérdezte Andreas.
- Elmentek dugni! - mondta közönyösen Tom.
Nevettünk egy sort testvérem újabb ízléstelen megjegyzésén, aztán elindultunk a buszmegállóba.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése