Megfofgott amilyen vagy 13. rész

13. fejezet


A tegnapi éjszaka után úgy terveztem, hogy a napot Tom mellett az ágyban töltöm, nem úgy, hogy reggel 7-kor a szomszéd káromkodására ébredek.
- A retkes fajtád te nyomorult fűnyíró, hogy nem indulsz be! - ordítozott dühösen.
Felültem, és azonnal egy éles fájdalom hasított belém a tegnap este történtek utóhatásaként.
Próbáltam eltekinteni a fájdalomtól, és mérlegelni az állapotokat. Csak reméltem, nem törtünk megint össze valamit.
A szoba meglepetésemre egész elfogadható állapotban volt, a ruhák ugyan szét voltak dobálva, de azok mikor nem. Utoljára oldalra néztem a mellettem fekvő Tomra.
Szétterült, szinte az egész ágyat elfoglalta, arca kipirult, horkolt, és nyitott szájából folyt a nyál. De én még ilyen állapotában is kívántam őt.
- A faszom a fűnyíróba, megbaszlak, ha nem indulsz el! - folytatta a szomszéd.
- Megbaszni? Kit? Mit? - riadt fel Tom csillogó szemekkel.
- Jó reggelt édesem! - mondtam lágyan.
- Bill, minden rendben? - kérdezte Tom furcsán.
Erre kicsit összezavarodtam. Lehet, nem emlékszik semmire?
- Amúgy mi miért vagyunk egy ágyban?- kérdezett újból Tom, majd ki akart kelni az ágyból, és csak ekkor vette észre, hogy teljesen meztelen.
- Bill, miért nem löktél ki, mikor részegen befeküdtem melléd?- kérdezte értetlenül a testvérem.
- Tom, te...nem emlékszel?- kérdeztem döbbenten.
- Mire? Arra, hogy tegnap este inni mentünk? Az jó volt!
Basszus, nem emlékszik! Elmondjam neki? Ha nem teszem, biztos, hogy soha többé nem történik meg.
- Tom, tegnap este kurvára megbasztál- mondtam neki.
- Oké. És jó voltam?- kérdezte.
- Igen- feleltem szégyenlősen.
Tom erre megvonta a vállát, és elment.
Én csak ültem az ágyban, és próbáltam megemészteni az imént történteket, és visszaemlékezni a tegnapra, ami egyre keményebbé tett.
Nem, erre nincs most idő!- figyelmeztettem magam, majd megpróbáltam a lehető legkevesebb mozgás árán megkaparintani a telefonomat.
Lenát tárcsáztam. Mégis ki mást hívtam volna a helyzetemben?
A barátnőm szokásától eltérően csak sokára vette fel a telefont, és ez aggodalommal töltött el.
- Halló?- szólt bele rekedtesen Lena.
- Lena, minden rendben? Sajnálom, hogy este úgy ott hagytalak, de Tom és én...érted- mondtam neki.
- Mi? Az nagyszerű!- mondta egy kicsit szétesetten.
- Te jól vagy? Hogy keveredtél haza? Még egyszer nagyon sajnálom!- kérdeztem.
- Aha, jól. Most ébredtem. Itt fekszem az ágyban...Georggal- mondta döbbenten.
- Bocs, most le kell tennem, majd beszélünk- tette le a telefont a barátnőm.
- De Lena!- szóltam a néma telefonba.
Még néhány pillanatig néztem a fekete képernyőt, majd valami tiszta ruha után néztem. Tom rövidesen újra megjelent.
- Áthívtam Georgot, Lenát, Andreast és...Gustavot is. Ugye nem gond?- kérdezte nevetve.
- Oké- mondtam. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy ők is velünk élnek, de most a hírnek kifejezetten örültem.
A szokásos néhány perc helyett Georg autója majd egy óra múlva állt meg a ház előtt. Gondolom, nekik is nehezen kezdődött a reggel.
Az autóból Georg és Lena kászálódtak ki. Szó nélkül beléptek a házba és leültek a kanapé két végébe. Innentől tudtam, hogy tegnap este részegen dugtak. Le sem tagadhatták volna.
Lassan lelépdeltem a lépcsőn. Próbáltam a lehető legkevesebb jelét adni a fájdalomnak, de ez az elképzeléseimhez hasonlóan sem sikerült.
- Bill, jól érzed magad? Olyan...furcsa vagy - kérdezte aggódó tekintettel Lena.
- Tegnap megrándult a lábam- hazudtam Georg miatt, majd minden erőmet összeszedve leültem a kanapéra a barátnőm mellé.
- Itt a meleg felvonulás!- trappolt le a lépcsőn Tom.
- Mi tartott ennyi ideig? Még egy reggeli menet?- kérdezte röhögve. Lena a szavaitól kényszeredett mosolyt erőltetett arcára, Georg láthatóan a frappáns válaszon gondolkodott.
- A hívásod ébresztett! Szerinted mi tartott ennyi ideig?- kérdezte nevetve Georg.
- Jössz játszani?- kérdezte vidáman Tom.
- A széttört konzolodon?- kérdezett vissza Georg.
- Nem! A PC-n a szobámban!- indult el fel a lépcsőn a testvérem.
- A szobád? Na azt látnom kell!- sietett utána Georg.
Elmosolyodtam. Végre kettesben maradtam Lenával. Elmondhattam neki, amit reggel akartam.
- Köszönöm- öleltem át a barátnőm örömömben. - Te vagy a legjobb! Sikerült! Tom és én...megtörtént!
- De?- kérdezte váratlanul Lena.
- Honnan tudtad, hogy van még valami?- kérdeztem tőle kíváncsian.
- 6 éves korod óta ismerlek! Előlem nem tudsz eltitkolni semmit- válaszolta és mélyen a szemembe nézett a válaszokért.
- Hát...Tom úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna, vagy semmit nem jelentett volna neki. De nekem az este...mindent jelentett! Sosem voltam még ennyire boldog! És ezért a viselkedése nagyon fáj- panaszoltam Lenának.
- Sajnálom Bill! Nem emlékszik semmire, ami köztetek történt az éjszaka folyamán?- kérdezte Lena megdöbbenve.
- Semmire! Várjunk csak! Te hogyan jutottál haza a buliból? - kérdeztem sejtelmesen.
- Hát az úgy volt, hogy..- a barátnőmet Tom káromkodása szakította meg.
- Oh, hogy dugna meg Andreas zebrája úgy, hogy két hétig ne tudj lábra állni, Georg! - dühöngött Tom.
Majd kirohant a szobából, becsapta az ajtót, lerohant hozzánk, egy pillanatig sem foglalkozva a körülményekkel, durván megfogta a karom, és magához húzott, majd erőszakosan az ajkamra tapadt. Éreztem, ahogy a nyelvei végigsúrolják a számat, és ettől a mozdulattól vezérelve felnyögtem.
Lena mindvégig lélegzetvisszafolytva figyelte, hogy mit produkálunk ott a nappali közepén. Amit visszatértem a "mennyországból" megszakítottam a csókot, gondolván arra, hogy amilyen erőszakos Tom, és amennyi indulat volt abban a csókban talán ott megdugott volna a nappali közepén.

Folyt. köv.