Megfogott amilyen vagy 5. rész

- Indulhat a banzáj?- kérdezte Georg és felbőgette a motorokat.

Nem kellett sokat találgatni, hol van a Diamond Disco épülete. Amint beértünk a hosszú utcába, megcsapta fülünket a szórakozóhely dübörgő zenéje. Tom táncolni kezdett a kocsiban, Georg a fejét rázta a lendületes ritmusra, én a lábamon doboltam. Aztán felcsendült a refrén, és énekelni kezdtem.
Georg és Tom szinte egyként fordultak hátra.
- Neked mióta van hangod?- értetlenkedett Georg.
- Születésétől kezdve. Miért, eddig azt hitted, néma?- válaszolta Tom.
Georg a szemeit forgatta. Szerintem számított Tom bunkó stílusára.
Hamarosan a diszkó elé gördültünk, ahol azzal szembesültünk, hogy nincs már parkolóhely, és kígyózik a sor a bejárat előtt.
- Alig fél órája nyitott ki! Pedig igyekeztem hamar ideérni- kommentálta Georg.
- Hol tudunk legközelebb leparkolni?- kérdeztem.
- Az utca végén van egy áruház. Ha szerencsénk van, ott még lesz hely- válaszolt Georg és tovább hajtott.
- Micsoda szívás, Ember! Ilyet!- dühöngött Tom karbatett kézzel.
- Egy kis séta senkinek sem árthat, Te lajhár!- fordult ki az utcára a diszkó telt parkolójából Georg.
Tom sértődötten karbatette a kezét és elfintorodott. Pillanatokkal később már az áruház parkolójában gurultunk fel-alá, parkolóhelyet keresve.
- Azt mondtad, itt lesz!- ordította Tom Georgnak.
- Azt mondtam, ha szerencsénk van, lesz helyünk- válaszolt Georg. - És ha egyesek tudnának parkolni, lenne is!- mutatott ingerülten oldalra, ahol egy autó keresztben parkolt.
Tom kicsatolta az övét és kiszállt a kocsiból.
- Mégis mi a fenét csinálsz?- kérdeztem.
- Arrébb teszem ezt a nyomorult kocsit, hogy legyen helyünk! Szerinted mi mást?- dühöngött tovább. - Örülnék, ha segítenél!
Kérdőn néztem Georgra, hogy akar-e tenni valamit, de ő csak megvonta a vállát. Végül kiszálltam a kocsiból és Tomhoz sétáltam, majd arrébb tettük az autót, hogy Georg le tudjon parkolni.
- Na most már indulhat a banzáj!- tette karba kezeit Tom, mikor Georg kiszállt a kocsiból.
Néhány perc gyors iramú séta után megérkeztünk a diszkóhoz. Diamond felírat csillogott fehéren az épület tetején. Belül dübörgött a zene.
- Ez a sor nagyobb, mint amire emlékeztem- jegyezte meg Georg.
- Akkor gyorsítunk a bejutáson!- mosolyodott el Tom.
- Mire gondolsz?- kérdeztem tőle sejtve, hogy megint készül felrúgni a szabályokat.
A testvérem nem válaszolt, csak elindult a sor eleje felé. Georg, és én is utána indultunk, közben a sorban állók arcait fürkésztük, hátha megpillantunk egy ismerőst, akihez beállhatunk, és nem Tom meggyőzőképességére lennék utalva. Azonban nem találtunk senki barátot, így egyetlen lehetőségünk a bejutásra a testvérem maradt. Tehát már el is könyveltem magamban, hogy ebbe a diszkóba ma nem jutunk be.
A legnagyobb meglepetésünkre azonban a diszkó őre nem más, mint Andreas volt, egy jó barátunk.
- Andreas? Te mit keresel itt?- kérdeztem, miközben Tom lekezelt vele.
- A faterom nem akar kocsit venni nekem, így pénzt kell gyűjtenem rá. Itt kaptam munkát- válaszolta, ahogy Georgot köszöntötte.
- Hidd el, nem találhattál volna jobb munkahelyet!- öleltem át barátian.
- Be akartok menni?- kérdezte mosolyogva.
- Nem! Mi csak levegőzni jöttünk ide!- nevetett Georg.
- Én sajnos nem mehetek be, mert itt dolgozom. Ti a barátaim vagytok. Tudjátok mekkora a kísértés, hogy ne engedjelek be titeket, hogy hagyjalak sorban állni?- mondta Andreas titokzatos mosollyal az arcán.
Az arcom elkomorult egy pillanatra, és Georgén is láttam a bizonytalanságot, egyedül Tom maradt magabiztos.
Andreas tekintete végigfutott rajtunk, majd kitárta nekünk az ajtót.
- Jó szórakozást!- mondta, ahogy beléptünk.
A meleg, a fények, és az izzadtságtól és parfümtől bűzlő levegő azonnal megcsapta az orromat. A bömbölő zenétől a gondolataimat is alig hallottam, és az emberektől csak nehézkesen lehetett mozdulni a nagy teremben. Jól gondolod, még sosem voltam ekkora buliban, és nem is hiszem, hogy még egyszer menni akarok.
- Mire vártok még? Nem vagytok szomjasak?- kérdezte felüdülve Tom. Láthatóan jó hatással volt rá a diszkó.
- Én vezetek. Gondolom, haza akartok ma menni- mondta Georg.
Tom odament hozzá, és gyengéden megpofozta az arcát.
- Milyen jó fiú valaki!- mondta, majd a bárpulthoz sétált.
- 4 jäger és egy hideg kóla rendel!- mondta a csaposnak.
Amint megkaptuk az italainkat, Tom egy felest áttolt elém. Én fintorogva néztem a sötétes folyadékot.
- Mire vársz még? Igyál! Engedd el magad! Ma ünnepelünk! Végre férfi vagy!- veregette meg a vállamat, miután lehajtotta az ő részét.
Kezembe vettem a poharat, majd bizonytalanul megittam tartalmát.
A keserű italtól furcsa lehetett az arcom, mert Tom és Georg nevetésben törtek ki.
- Látod azokat a lányokat?- mutatott a táncparkett széle felé, ahol 4 lány rázta magát.
- Menjünk, táncoljunk!- húzott fel a bárszékről és lökött a lányok felé.
- De, én...- próbáltam ellenkezni.
- Nyugi már, a kis barátnőd sosem tudja meg- mondta. A "barátnőd"-et külön kihangsúlyozta, mintha üzenni akarna vele valamit, de akkori zavaromban nem tudtam, mi lehet vele a mondanivalója.
- Sziasztok lányok!- táncolt közéjük Tom. Én inkább a táncparkett szélén húzódtam meg, de legnagyobb döbbenetemre Georg is kimaradt a mókából. Még mindig a bárpultnál ült és a kóláját itta. Mi lehet vele?- gondoltam, tudva, hogy Georg nagyon szeret bulizni.
- Bill! Bill, a lányok szomjasak! Itassuk meg őket!- kiáltotta nekem váratlanul a testvérem.
Alig kaptam fel a fejem, az egyik lány elkapta a karom és a pulthoz húzott.

~ Georg szemszöge ~

A kólával egy baj van: mindig egyre szomjasabb és szomjasabb leszel tőle, így még többet iszol, majd még többet, míg végül úgy érzed, szétdurran a hólyagod. Na, velem pontosan ezt történt.
Csak egy pár percre hagytam magukra az ikreket. Ugyan mindketten elég ittas állapotban voltak, de nem hittem, hogy ennyi idő is elég nekik valami hülyeséget csinálni. Hát tévedtem!
Amint kiléptem a mosdó ajtaján, őket kezdtem keresni tekintetemmel.
Először Tomot vettem észre, ahogy egy oszlop előtt áll és beszél valakihez. Biztos voltam benne, hogy egy újabb kurvát akar felszedni, így nem fordítottam neki különösebb figyelmet, és a bárpult felé vettem az irányt, hogy igyak még egy kólát. Elhelyezkedtem egy bárszéken, és míg az italomra vártam, megcsapta a szememet egy tükröződés a sörcsapon.
Nem Tom látványa volt újdonság, az hökkentett meg, hogy kivel váltott érzéki csókot. Ugyanis Billt néztem kurvának.
- Bocs, de nem kell a kóla- mondtam a csaposnak, ahogy felpattantam.
Ennyire alábecsültem a hülyeségüket? Már régen haza kellett volna vinnem őket!- szidtam magamat, ahogy feléjük haladtam, majd egy határozott mozdulattal szétválasztottam őket.
- Neked mi bajod van, Te faszfej?- rivallt rám Tom azonnal.
- Ő itt Bill!- mutattam a zavaros tekintetű ikertestvére felé.
- És hol az a csaj, akivel az előbb smároltam?- kérdezte értetlenül Tom.
Legalább nem tudja, mit csinált!- gondoltam dühösen, és a kijárat felé kezdtem tolni őket.
- Hazament, és nekünk is kell, mert bezár a diszkó!- feleltem neki, és kilöktem az ajtón.
Tom a földre esett Andreas lábai elé.
- Mi történt?- kérdezte Andreas értetlenül.
- Olyan részegek, hogy már nem tudják, kicsodák- feleltem, ahogy Billt próbáltam állva tartani.
- Hol parkoltok?- kérdezte Andreas, miközben felsegítette Tomot.
- Az áruháznál az utca végén- mondtam.
- Szerencséd van! Most járt le a munkaidőm. Segítek elvinni őket odáig- ajánlotta fel.
- Gondolom, ha hazaviszlek- mondtam.
Andreas bólintott, majd én is. Szerencsére nem a város másik felén lakott. Estére már igazán nem akartam magukra hagyni az ikreket.
Én Billt kísértem, Andreas pedig Tomot, és így egészen szép tempóban értünk el a parkolóig.
Bill úgy tűnt, jobb állapotban van, mint testvére, így őt az anyósülésre ültettem, Andreas pedig hátra ült Tommal.
Hátradobtam egy reklámszatyrot Andreasnak.
- Tartsd a szája elé! Nem akarok hányást takarítani az autómból- mondtam neki és a gázra léptem. Minél hamarabb haza akartam vinni őket.
Vezetés közben a telefonomat nyomkodtam.
- Szia, Anya! Tudom késő van, aludhatok Toméknál?- kérdeztem vidám hangon, hogy ne keltsek benne gyanút.
- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

Folyt. köv.