Megfogott amilyen vagy 6. rész

- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

6. Rész

A nap sugarai a bőrömet csiklandozták, amikor Green Daytől az egyik kedvenc számomat, az American Idiotot hallottam meg. Bill! Ő jutott először eszembe, ez az ő csengőhangja. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot, felvettem a telefont, közben a lépcsőn feltrappoltam az emeletre, hogy megnézzem az ikrek élnek-e még.
- Bill! Kicsim! Tom! Georg! Valaki, hahó! - sikítozott Simone a telefonba.
- Igen?-szóltam rekedt hangon.
- Georg? Hol vannak a fiaim?
Visszanyeltem magamba " Tegnap annyit ittak egy buliban, hogy lesmárolták egymást, és most úgy fekszenek ott az ágyban, mint két kiütött borz."
- Khm..Alszanak!-megköszörültem a torkom.
- Alszanak? Ilyenkor? Mit csináltatok tegnap? Egyébként, miért beszélsz Bill telefonjáról?
- Jajj! Bill épp most kelt fel, WC-n van!-mondtam.
- Akkor nem is zavarlak tovább! Egy pár óra múlva otthon vagyok!-tette le a telefont.
Körbenéztem, és megláttam a sörösüvegeket a konyhaasztalon, a széthagyott ruhákat a nappali közepén. Óvatosan benéztem a fiúk szobájába, hogy élnek-e még. Aztán kimentem a kocsimhoz, és ami fogadott, attól sikítani akartam. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne átkozzam Andeast, mert én szóltam, hogy ne engedje Tomot hányni. Egyébként, hol van Andreas?-jutott hirtelen eszembe. Miután hazaértünk, mi ketten ittunk egy "kicsit" és a többire nem emlékszem.
Miután észeltem a helyzet súlyosságát, visszarohantam a házba, és beöltöztem, Georg a takarítónőnek. Pár perc múlva megint csörgött a telefon.
- Bill, beengednél? Itt állok az ajtó előtt!- szólt Lena a telefonba.
Basszus, már csak ő hiányzott! Azzal a mozdulattal letéptem magamról a rongyokat, amit takarításhoz vettem fel. Üdvözöltem, és kinyitottam az ajtót.
-Szia Lena! Te mi a büdös francokat keresel itt?- kérdeztem idegesen.
-Te is kedves vagy, csak nem Tom tanított a jómodorra, hogyan kell bánni a lányokkal?- felelte mosolyogva.
Vissza akartan vágni, de aztán rájöttem, hogy ő lehet az egyetlen segítségem. Ezért megfogtam a kezét, és beljebb húztam. Elmondtam neki, hogy tegnap bulizni mentünk, az ikrek többet ittak a kelleténél, és smárolni kezdtek.
-Kérlek segíts, ki kell takaítani, és rendbe kell tenni a fiúkat, Simone nemsokára jön!- Mondtam neki, és csak ekkor vettem észre, hogy végig fogtam a kezét.
Lena, mintha egy pillanatra elgondolkozott volna, aztán beleegyezően mosolygott.
- Kemény buli lehetett, ha még a felsőd sincs meg!- Mutatott meztelen felsőtestemre.Amitől egy kicsit elpirultam.
Aztán váratlanul Bill jelent meg a lépcső alján. Tekintete ködös volt még, nem voltam biztos, hogy magánál van
- Jó reggelt! Georg! Lena!- üdvözölt minket, mintha a tegnap este meg sem történt voltna. Azzal a mozdulattal befordult a konyhába.
- Bill jól vagy?- rohant Lena hozzá, és faggatni kezdte.
- Persze! Semmi bajom!- válaszolta felüdülve.
- Tudod te hol voltál tegnap este?- kérdezte Lena.
- Itthon aludtam, nem?- kérdezte, furcsán nézve.
- Hát NEM!- szóltam közbe.
Bill kiköpte a kávéját, és kérdőn nézett ránk.
-Hát elmentünk bulizni, és egy kicsit becsíptél, de semmi exra.- mondtam.
Bill éppen mondani akart valamit, de a hangos puffanások, és nyögések megzavarták. Lena a nappaliba sietett, én meg próbáltam állva tartani Billt.
-Georg! Van egy kis probléma! Tom leszédült a lépcsőn, és most nics magánál, és azt hiszem betört a feje!- kiáltotta kétségbeesetten Lena.
Láthatóan Billben meghűlt a vér, és pillanatokon belül a karjaimba rogyott.
Már tényleg csak ez hiányzott!- gondoltam és lefektettem Billt a padlóra, hátha magához tér, de nem így történt.
- Lena, van még egy incuri-pincuri problémácska- szóltam ki a konyhából.
- És mégis mi lenne az?
- Bill is összeesett! És ő is elég rosszul néz ki.
- Ő megsérült? Beütötte valamijét?- kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, a karjaimba zuhant- feletem.
- Ó, én lovagom!- nevetett fel Lena.
Perceken belül az ikrek már a kocsi hátsó ülésén dőltek egymásnak, Lena pedig a vért törölgette Tom fejéről. Én már csak arra vártam, hogy végezzen. Úgy beszéltük meg, hogy itt marad takarítani, és ha Simone telefonálna, hogy elindult, azonnal hazamegy.
Te jó isten, mibe keveredtél, Georg?- gondoltam, ahogy gázt adtam és elindultam a kórház felé.

Folyt. köv.