Megfogott amilyen vagy 8. rész

8. fejezet

~Bill szemszöge~

A műtét utáni lábadozás nem a legkellemesebb. Nem tudom hogy lehettem akkora idióta, hogy alig kelek ki az ágyból, el is esek.
De nem a törött karom volt a legrosszabb, hanem látni, hogy Lena tehetetlenül zuhan az ágy támlája fölé. Hallani, ahogy Tom leesik a lépcsőn, és fájdalomcsillapítóért könyörög. Ahogy Andreas értelmetlenül kiabál, és azt sem tudja mit csinál. Látni, ahogy Gustav feje a folyamatos rosszulléttől hol hulla fehér, hol vérvörös. És Georgot ahogy némán tűri a fájdalmait, és láthatóan nem maga miatt aggódik.
Ez a nap szokásosan kezdődött. Tom elnyomott néhány gusztustalan viccet. Gustav még mindég rosszul volt. Andreas valami zebrát keresett. Georg arról beszélt, fel kell kellnie. Lena pedig kétségbeesetten ült az ágyán, átmeneti vaksága volt.
Felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, de ekkor Tom megszólalt:
- De formás segged van! Szivesen megdugnám! - mondta érthetetlenül.
- Szerintem te még mindig a gyógyszerek hatása alatt vagy! - szóltam vissza neki.
Mielőtt kimentem, körbenéztem a kórteremben. Andreas még mindig a zebrákat basztatja. Gustav szerintem haldoklik, szerintem igazán élethű lenne egy zombis filmben. Tom az ágyán vonaglott, még mindig a gyógyszerek hatása alatt volt, ugyanis az "ablak" szót nagyon viccesnek találta.
Miután elvégeztem a dolgomat, és visszamentem a kórterembe, egy nővér várt telefonnal a kezében.
- Az édesanyja az beszélni szeretne magával!-szólt a nővér.
Isten bassza meg!- gondoltam magamban.
A gondolatomból Andreas szakított ki, aki Batmannak ordítozott egy unikornisért.
- Szia anya! - színleltem kedvességet.
- Bill Kaulitz! Csak egy napot hagytalak titeket magatokra, és mit hallok? Te, és az összes barátod a kórházban kötöttetek ki!- ordítozott.
Mielőtt bármit felelhettem volna, folytatta.
- Arra már felkészültem, hogy Tom és az idióta barátaitok valahogy a kórházban végzik, de arra nem gondoltam, hogy te is velük tartasz majd!- folytatta.
- Itt van Lena is!- suttogtam.
- Add ide Lenát!- kérte idegesen.
Szóltam Lenának, mire ő kérőn nézett rám.
- Anyu az! - suttogtam neki. Mire ő nagy szemekkel pillantott felém.
- Jó reggelt Frau Kaulitz! - üdvözölte idegesen.
- Végre! Valaki, aki elmondja mi történt!

~ 2 nap múlva ~

-Végre, szabadság!- üvöltötte Tom, ahogy kiléptünk a kórház ajtaján.
A "meleg felvonulás", ahogy Tom nevezett minket, végre elhagyhatta szent helyét.
Már azt hittem, hogy minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba, de Georg váratlanul elkapta az alkaromat, és hátrébb rángatott. Először semmi rosszra nem gondoltam, de mikor Lena is  odajött hozzánk tudtam, hogy nem felejtette el, amit elmondott neki Lena velem és Tommal kapcsolatban.
- Bill beszélnünk kell! De minél hamarabb!- vicsorgott rám Georg, mintha ott helyben meg akarna ölni.
- Miről akarsz beszélni? - kérdeztem félve.
- Tudod te azt jól!- vicsorgott tovább.
- Mostmár elég lesz! - lépett közénk Lena, és széthúzott minket.
Georg dühösen nézett rám, szinte ölt a tekintete.
- De hát te szerelmes vagy Tomba!- rivallt rám.
Ekkor vettem észre, hogy Tom csupán néhány méterre tőlünk köti a cipőjét.
- Georg! Te barom! Itt van Tom egy köpésnyire! - mondtam neki, de már késő volt. Mint aki meg sem hallotta, folytatta tovább.
- A buliban meg smároltál Tommal!- mondta, majd elkerekedtek a szemei.
- Most már tényleg elég volt!- azzal a mozdulattal Lena elcibálta Georgot a helyszínről. Szerintem éppen az utolsó pillanatban, mert azt hittem, megüt. Örök hála, Lena!
- Hogy micsoda? Én...megcsókoltam Tomot? Semmire nem emlékszem!- próbáltam eszmélni.
Idegesen Tomra pillantottam, ellenőrizni, hogy valamit hallott-e a beszélgetésből, de ő csak ment tovább Andreasék felé, mintha semmit sem hallott volna.
- Héy Andreas! Megaláltad már a zebráidat, és Batmantől kaptál unikornist?- kérdezte nevetve Tom.
- Te mi a szarról beszélsz?- kérdezte értetlenül Andreas.
- Arról, amit az elmúlt napokban kiabáltál! Csoda, hogy még van hangod! Ha ennyit nyögtem volna egy menet közben, hangom sem lenne! - mondta már-már fetrengve Tom.
Mindenki hangos kacagásba kezdett.
- Gustav! Inkább te meg se szólalj! Tudod milyen kellemes arra ébredni, hogy hánysz, és a nővérek jönnek kicserélni az esti lavorodat?- mondta még mindig nevetve.
- És a te maszturbálásodra ébredni az éjszaka közepén?- vágott vissza Gustav.
- Azt legalább élvezi valaki, nem úgy mint a hányásodat!- válaszolta neki Tom röhögve.
Míg ők kacagtak, én is lassan csatlakoztam hozzájuk.
- Amúgy Georg és Lena hova tűntek?- kérdezte Andreas.
- Elmentek dugni! - mondta közönyösen Tom.
Nevettünk egy sort testvérem újabb ízléstelen megjegyzésén, aztán elindultunk a buszmegállóba.

Folyt. Köv.

Megfogott amilyen vagy 7. rész

Sziasztok kedves Alienek! :D Igen, első "hozzászólásom" felétek.
Köszönöm szépen a kommenteket, és a pozitív visszajelzéseket! Nagyon jól esik! :D
Azon gondolkoztam, hogy facebookon kreálni a honlappal kapcsolatos oldalt. Megosztanák részleteket, tudnátok nekem írni..:)
 Kinek mi a véleménye ? :D Kérem a hozzászólásban ezzel kapcsolatban a véleményeteket, és minél több komment van, annál hamarabb hozom a részeket! :D Szóval akinek tetszik a blogom, vagy esetleg egy rész, attól szívesen várok visszajelzéseket, és ha kérdésetek van, feltehetitek nekem a wivendi@gmail.com-on!
További szép napot,és jó olvasást!:)

Te jó isten, mibe keveredtél, Georg?- gondoltam, ahogy gázt adtam és elindultam a kórház felé.

7. fejezet

Sosem szerettem a kórházakat, most, hogy a két legjobb barátomért kellett aggódnom, különösen nem.
Már, több mint egy órája vártam, hogy valaki mondjon valamit. Egy orvos éppen ekkor lépett ki a fiúk szobájából.
- Üdv, Herr Schmidt! Van valami komoly baj?- kérdeztem idegesen kávét szorongatva a kezemben.
- Billnek nincs semmi baja, Tomnak azonban össze kellett varrni a fejét. Akár mindketten hazamehetnének, de én a biztonság kedvéért inkább benntartanám őket- közölte ridegen az orvos.
- Doktor Úr, nem mehetnének haza?- próbálkoztam.
- Tomnak keletkezhetett vérröge, Billnek pedig nem tudjuk, miért lett rosszul, ezért a saját érdekükben benn kell maradniuk, legalább 2 napra- mondta Herr Schmidt, és sarkon fordult.
A telefonomért nyúltam, és tárcsáztam Lena számát, amit Bill telefonjából másoltam át.
- Mi van? Tudsz már valamit?- kérdezte aggódva.
- Benn kell maradniuk legalább két napig, de semmi komoly. A kérdés inkább az, mit mondjunk Simone-nak- feleltem.
- Apropó Simone, hívott, azt mondta, üzleti útra kell mennie, csak ruhákért jön haza, meg elbúcsúzni az ikrektől- mondta Lena.
- Elbúcsúzni az ikrektől?! Itt dekkolnak a kórházban eszméletlenül, be se mehetek hozzájuk!- mondtam idegesen.
- Akkor mit mondjak, hol vagytok?
- Elmentünk konditerembe.
- Bill....Konditerembe?
- Akkor futni, á, ez nem jó...mekizni!
- Nézz már rá Billre te szerencsétlen! Szerinted mennyit eszik egy nap? És amúgy is vegetariánus!
- Akkor...átjöttek hozzám játszani! Tedd tönkre a konzoljukat!- mondtam utoljára kétségbeesetten.
- Oké- mondta megilletődötten Lena.
Mire Simone hazaért, már Lenával dekkoltam a kórházban.
- Sajnálom- mondtam halkan.
- Mit? Hogy bulizni vitted őket? Már többször figyelmeztettem Billt, hogy ennek nem lehet jó vége!- szorította ökölbe kezeit dühösen Lena.
- Nem csak egyszerűen berúgtak, smároltak- mondtam még halkabban.
Lena reakciója meglepett. Csak vállat vont, és lemondóan elmosolyodott.
- Bill szerelmes Tomba- váltott ő is halk hangnemre.
Majd leestem a székről a szavak hallatán.
- Ne akarj te is kórterembe kerülni!- szólt rám aggódóan Lena.
- Mióta?- kérdeztem.
- Néhány éve. Bill egyedül nekem beszél az érzéseiről- felelte tiszta hangon Lena.
A bájcsevelyt egy nővér szakította félbe.
- Bill felébredt- mondta mosolyogva.
Mindketten felpattantunk, és berohantunk a kórterembe.
- Mindent tudok!- mondtam karbatett kézzel az ajtóban állva, míg Lena Bill ágyának szélére ült.
- Muszáj most?- kérdezte felháborodottan Lena.
Bill megfogva a kezét, csendre intette, majd kérdőn rám nézett.
- Tudom, hogy szereted Tomot!- csaptam be a kórterem ajtaját.
Bill nem válaszolt, és ezt igennek vettem.
- Sajnálom- szólalt meg Lena is. - Muszáj volt beavatnom őt is!
Bill megint mondani akart valamit, de Tom újfent belé fojtotta a szót.
- Ennyire keményen toltuk volna? Még sosem ébredtem kórházban- nevetett fel halványan.
Elmosolyodtam, Lenával, és Billel együtt. Szívből örültünk, hogy ő is jól van, és eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnunk. Mintha nem lenne már éppen elég így is.

Folyt. Köv.

8. fejezet

2 Euró egy kóláért? Ez rablás! Háborodtam fel az autómata előtt állva, de végül mégis megvettem at italt, mert már teljesen kiszáradt a torkom.
A kóla azonban elakadt.
- Te most szórakozol velem?- rúgtam erőteljesen a gépbe. Majd egy reccsenést hallottam, azt követőe éles fájdalmat éreztem és felüvöltöttem.
- Uram, valami baj van?- rohant hozzám egy nővér.
- Igen! A kurva életbe! Nem bírok ráálni a lábamra!- ordítoztam.
- Georg! Te mi a faszt csináltál? - rohant hozzám Lena is.
- Ez a kurva gép elnyelte a pénzem!- válaszoltam idegesen.
- Uram, el kell menni megröntgenezni a lábát- szólt közbe a nővér.
- Maga az úr barátnője?-fordult Lena felé.
- Úgy nézek ki?- kérdezte Lena idegesen.
- Sajnálom, de valakinek el kell intéznie a papírjait -közölte a nővér és elvezetett.

~ Lena szemszöge ~

Tehetetlenül toporzékoltam a váróban, majd visszasiettem az ikrek kórterembe, ide helyezték Georgot is, akinek mint kiderült, több lábujja eltört.
- Elnézést, Lena Müller?- kérdezte egy nővér.
- Két betegünk egy másik kórteremben az ön nevét, és az itt fekvő fiúk nevét ismételgeti.
- Ez a két beteg csak nem Andreas Bleher és Gustav Schäfer?- viccelődött Lena.
- De, pontosan, ők a két beteg! - válaszolta meglepetten a nővér.
Lena beletörődően felsóhajtott majd követte a nővért  a  másik kórterembe.
- Gustav! Andreas! Meghoztam nektek Lenát!
Gustav felnézett a lavorjából, ugyanis gyomorrontása volt, és folyamatosan hányt.
- Még egy zebra!- üvöltött fel Andreas az ágyából.
A nővér mellé sietett, és lekötötte a kezeit.
- Sajnálom, de Andreas valami furcsa kábítószer hatása alatt áll. Nem tudjuk, honnan szerezte, és mikor múlik el a hatása- közölte lágyan a nővér.
Jó, Andreas használhatatlan. Beszéljünk inkább Gustavval- gondoltam.
- Az ikrek is szedtek be valami drogot? Reggel óta folyton elájulnak!- térdeltem le az ágy mellé.
Gustav rám nézett.
- Andreas szedett be csak. Akkor szerezte, mikor hazafelé mentünk- mondta, majd újra hányni kezdett.
Kicsit megkönnyebbültem, de nyugtalan is maradtam, mert így nincs magyarázat a fiúk állapotára.
- És veled mi történt?- kérdeztem.
- Mielőtt Tom felhívott volna, hogy menjünk át, a nagyimnál vacsoráztam, aki, hát...nem kedvel- felelte.
- És rendbe jössz?- kérdeztem bizakodva.
- Pár nap és kutya bajom. Többször is volt már ilyen- mondta teljesen nyugodtan.
- Úgy tudtam, a flamingók vegetariánusok és nem esznek embert!- üvöltött fel Andreas mellettünk.
Felálltam Gustav ágya mellől.
- Nem lehetne a Kaulitz ikrekhez átvinni őket is? A kórteremben még van hely, és szerintem nekik is jobb lenne, ha barátaik mellett lehetnének- kérdeztem a nővértől.
- Megpróbálok valami tenni az ügyben- mosolygott kedvesen, majd kikísért a kórteremből.
A nap hátralévő részét a fiúk szórakoztatásának és ápolásának szenteltem.
Bill hol kábán magánál volt, hol elaludt. Tom mindig fájdalomcsillapítókért ordítozott. Georg még mindig nagyon kába volt az altatás után. Az egyik lábujja szilánkosra tört, és meg kellett műteni.
- Ide! Ide hozzák őket!- nyílt ki a kórterem ajtaja.
Gustav éppen hányt, Andreas pedig zebrákról kiabált, mikor betolták őket.
- Végre teljes a csapat! Hol voltatok eddig, ti nyomorékok?- nevetett fel Tom.
- Nem! Nem akarok még több zebrát!- üvöltötte Andreas válaszként.
- A szomszéd szobában- felelte Gustav, és újra hányt.
Tom még jobban nevetni kezdett.
- Lena, hol vagy?- kérdezte halkan Georg.
- Itt vagyok- ültem le mellé az ágyra.
- Hoznál nekem egy kólát?- kérdezte. - Majd otthon kifezetem.
- Persze, Georg- válaszoltam lágyan, és készültem elhagyni a termet, mikor két nővér sietett be.
- Mi az? Mi történt?- kérdeztem riadtan.
- Herr Schmidt úgy döntött, ki kell mosni Gustav gyomrát- közölte egyikük és már ki is tolták az ágyat a teremből.
Amint feleszméltem a kezdeti sokkból kimentem a váróterembe, az autómatához.
Ez a 2 euró tényleg rablás!- gondoltam, de mivel Georg kérte, megvettem.
Ahogy a kórterem felé haladtam, valami hangos csattanásra lettem figyelmes. Futni kezdtem. Azt hittem, valakinek baja esett.
- Nem tudom megmozdítani!- üvöltötte sírva Bill.
Kétségbeesetten rohantam be az ajtón és valamiben megcsúsztam. Utolsó emlékeim a padlóra zuhanás előtt, hogy Tom és Georg a nevemet kiáltja, Bill meg sír.

Megfogott amilyen vagy 6. rész

- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

6. Rész

A nap sugarai a bőrömet csiklandozták, amikor Green Daytől az egyik kedvenc számomat, az American Idiotot hallottam meg. Bill! Ő jutott először eszembe, ez az ő csengőhangja. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot, felvettem a telefont, közben a lépcsőn feltrappoltam az emeletre, hogy megnézzem az ikrek élnek-e még.
- Bill! Kicsim! Tom! Georg! Valaki, hahó! - sikítozott Simone a telefonba.
- Igen?-szóltam rekedt hangon.
- Georg? Hol vannak a fiaim?
Visszanyeltem magamba " Tegnap annyit ittak egy buliban, hogy lesmárolták egymást, és most úgy fekszenek ott az ágyban, mint két kiütött borz."
- Khm..Alszanak!-megköszörültem a torkom.
- Alszanak? Ilyenkor? Mit csináltatok tegnap? Egyébként, miért beszélsz Bill telefonjáról?
- Jajj! Bill épp most kelt fel, WC-n van!-mondtam.
- Akkor nem is zavarlak tovább! Egy pár óra múlva otthon vagyok!-tette le a telefont.
Körbenéztem, és megláttam a sörösüvegeket a konyhaasztalon, a széthagyott ruhákat a nappali közepén. Óvatosan benéztem a fiúk szobájába, hogy élnek-e még. Aztán kimentem a kocsimhoz, és ami fogadott, attól sikítani akartam. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne átkozzam Andeast, mert én szóltam, hogy ne engedje Tomot hányni. Egyébként, hol van Andreas?-jutott hirtelen eszembe. Miután hazaértünk, mi ketten ittunk egy "kicsit" és a többire nem emlékszem.
Miután észeltem a helyzet súlyosságát, visszarohantam a házba, és beöltöztem, Georg a takarítónőnek. Pár perc múlva megint csörgött a telefon.
- Bill, beengednél? Itt állok az ajtó előtt!- szólt Lena a telefonba.
Basszus, már csak ő hiányzott! Azzal a mozdulattal letéptem magamról a rongyokat, amit takarításhoz vettem fel. Üdvözöltem, és kinyitottam az ajtót.
-Szia Lena! Te mi a büdös francokat keresel itt?- kérdeztem idegesen.
-Te is kedves vagy, csak nem Tom tanított a jómodorra, hogyan kell bánni a lányokkal?- felelte mosolyogva.
Vissza akartan vágni, de aztán rájöttem, hogy ő lehet az egyetlen segítségem. Ezért megfogtam a kezét, és beljebb húztam. Elmondtam neki, hogy tegnap bulizni mentünk, az ikrek többet ittak a kelleténél, és smárolni kezdtek.
-Kérlek segíts, ki kell takaítani, és rendbe kell tenni a fiúkat, Simone nemsokára jön!- Mondtam neki, és csak ekkor vettem észre, hogy végig fogtam a kezét.
Lena, mintha egy pillanatra elgondolkozott volna, aztán beleegyezően mosolygott.
- Kemény buli lehetett, ha még a felsőd sincs meg!- Mutatott meztelen felsőtestemre.Amitől egy kicsit elpirultam.
Aztán váratlanul Bill jelent meg a lépcső alján. Tekintete ködös volt még, nem voltam biztos, hogy magánál van
- Jó reggelt! Georg! Lena!- üdvözölt minket, mintha a tegnap este meg sem történt voltna. Azzal a mozdulattal befordult a konyhába.
- Bill jól vagy?- rohant Lena hozzá, és faggatni kezdte.
- Persze! Semmi bajom!- válaszolta felüdülve.
- Tudod te hol voltál tegnap este?- kérdezte Lena.
- Itthon aludtam, nem?- kérdezte, furcsán nézve.
- Hát NEM!- szóltam közbe.
Bill kiköpte a kávéját, és kérdőn nézett ránk.
-Hát elmentünk bulizni, és egy kicsit becsíptél, de semmi exra.- mondtam.
Bill éppen mondani akart valamit, de a hangos puffanások, és nyögések megzavarták. Lena a nappaliba sietett, én meg próbáltam állva tartani Billt.
-Georg! Van egy kis probléma! Tom leszédült a lépcsőn, és most nics magánál, és azt hiszem betört a feje!- kiáltotta kétségbeesetten Lena.
Láthatóan Billben meghűlt a vér, és pillanatokon belül a karjaimba rogyott.
Már tényleg csak ez hiányzott!- gondoltam és lefektettem Billt a padlóra, hátha magához tér, de nem így történt.
- Lena, van még egy incuri-pincuri problémácska- szóltam ki a konyhából.
- És mégis mi lenne az?
- Bill is összeesett! És ő is elég rosszul néz ki.
- Ő megsérült? Beütötte valamijét?- kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, a karjaimba zuhant- feletem.
- Ó, én lovagom!- nevetett fel Lena.
Perceken belül az ikrek már a kocsi hátsó ülésén dőltek egymásnak, Lena pedig a vért törölgette Tom fejéről. Én már csak arra vártam, hogy végezzen. Úgy beszéltük meg, hogy itt marad takarítani, és ha Simone telefonálna, hogy elindult, azonnal hazamegy.
Te jó isten, mibe keveredtél, Georg?- gondoltam, ahogy gázt adtam és elindultam a kórház felé.

Folyt. köv.

Megfogott amilyen vagy 5. rész

- Indulhat a banzáj?- kérdezte Georg és felbőgette a motorokat.

Nem kellett sokat találgatni, hol van a Diamond Disco épülete. Amint beértünk a hosszú utcába, megcsapta fülünket a szórakozóhely dübörgő zenéje. Tom táncolni kezdett a kocsiban, Georg a fejét rázta a lendületes ritmusra, én a lábamon doboltam. Aztán felcsendült a refrén, és énekelni kezdtem.
Georg és Tom szinte egyként fordultak hátra.
- Neked mióta van hangod?- értetlenkedett Georg.
- Születésétől kezdve. Miért, eddig azt hitted, néma?- válaszolta Tom.
Georg a szemeit forgatta. Szerintem számított Tom bunkó stílusára.
Hamarosan a diszkó elé gördültünk, ahol azzal szembesültünk, hogy nincs már parkolóhely, és kígyózik a sor a bejárat előtt.
- Alig fél órája nyitott ki! Pedig igyekeztem hamar ideérni- kommentálta Georg.
- Hol tudunk legközelebb leparkolni?- kérdeztem.
- Az utca végén van egy áruház. Ha szerencsénk van, ott még lesz hely- válaszolt Georg és tovább hajtott.
- Micsoda szívás, Ember! Ilyet!- dühöngött Tom karbatett kézzel.
- Egy kis séta senkinek sem árthat, Te lajhár!- fordult ki az utcára a diszkó telt parkolójából Georg.
Tom sértődötten karbatette a kezét és elfintorodott. Pillanatokkal később már az áruház parkolójában gurultunk fel-alá, parkolóhelyet keresve.
- Azt mondtad, itt lesz!- ordította Tom Georgnak.
- Azt mondtam, ha szerencsénk van, lesz helyünk- válaszolt Georg. - És ha egyesek tudnának parkolni, lenne is!- mutatott ingerülten oldalra, ahol egy autó keresztben parkolt.
Tom kicsatolta az övét és kiszállt a kocsiból.
- Mégis mi a fenét csinálsz?- kérdeztem.
- Arrébb teszem ezt a nyomorult kocsit, hogy legyen helyünk! Szerinted mi mást?- dühöngött tovább. - Örülnék, ha segítenél!
Kérdőn néztem Georgra, hogy akar-e tenni valamit, de ő csak megvonta a vállát. Végül kiszálltam a kocsiból és Tomhoz sétáltam, majd arrébb tettük az autót, hogy Georg le tudjon parkolni.
- Na most már indulhat a banzáj!- tette karba kezeit Tom, mikor Georg kiszállt a kocsiból.
Néhány perc gyors iramú séta után megérkeztünk a diszkóhoz. Diamond felírat csillogott fehéren az épület tetején. Belül dübörgött a zene.
- Ez a sor nagyobb, mint amire emlékeztem- jegyezte meg Georg.
- Akkor gyorsítunk a bejutáson!- mosolyodott el Tom.
- Mire gondolsz?- kérdeztem tőle sejtve, hogy megint készül felrúgni a szabályokat.
A testvérem nem válaszolt, csak elindult a sor eleje felé. Georg, és én is utána indultunk, közben a sorban állók arcait fürkésztük, hátha megpillantunk egy ismerőst, akihez beállhatunk, és nem Tom meggyőzőképességére lennék utalva. Azonban nem találtunk senki barátot, így egyetlen lehetőségünk a bejutásra a testvérem maradt. Tehát már el is könyveltem magamban, hogy ebbe a diszkóba ma nem jutunk be.
A legnagyobb meglepetésünkre azonban a diszkó őre nem más, mint Andreas volt, egy jó barátunk.
- Andreas? Te mit keresel itt?- kérdeztem, miközben Tom lekezelt vele.
- A faterom nem akar kocsit venni nekem, így pénzt kell gyűjtenem rá. Itt kaptam munkát- válaszolta, ahogy Georgot köszöntötte.
- Hidd el, nem találhattál volna jobb munkahelyet!- öleltem át barátian.
- Be akartok menni?- kérdezte mosolyogva.
- Nem! Mi csak levegőzni jöttünk ide!- nevetett Georg.
- Én sajnos nem mehetek be, mert itt dolgozom. Ti a barátaim vagytok. Tudjátok mekkora a kísértés, hogy ne engedjelek be titeket, hogy hagyjalak sorban állni?- mondta Andreas titokzatos mosollyal az arcán.
Az arcom elkomorult egy pillanatra, és Georgén is láttam a bizonytalanságot, egyedül Tom maradt magabiztos.
Andreas tekintete végigfutott rajtunk, majd kitárta nekünk az ajtót.
- Jó szórakozást!- mondta, ahogy beléptünk.
A meleg, a fények, és az izzadtságtól és parfümtől bűzlő levegő azonnal megcsapta az orromat. A bömbölő zenétől a gondolataimat is alig hallottam, és az emberektől csak nehézkesen lehetett mozdulni a nagy teremben. Jól gondolod, még sosem voltam ekkora buliban, és nem is hiszem, hogy még egyszer menni akarok.
- Mire vártok még? Nem vagytok szomjasak?- kérdezte felüdülve Tom. Láthatóan jó hatással volt rá a diszkó.
- Én vezetek. Gondolom, haza akartok ma menni- mondta Georg.
Tom odament hozzá, és gyengéden megpofozta az arcát.
- Milyen jó fiú valaki!- mondta, majd a bárpulthoz sétált.
- 4 jäger és egy hideg kóla rendel!- mondta a csaposnak.
Amint megkaptuk az italainkat, Tom egy felest áttolt elém. Én fintorogva néztem a sötétes folyadékot.
- Mire vársz még? Igyál! Engedd el magad! Ma ünnepelünk! Végre férfi vagy!- veregette meg a vállamat, miután lehajtotta az ő részét.
Kezembe vettem a poharat, majd bizonytalanul megittam tartalmát.
A keserű italtól furcsa lehetett az arcom, mert Tom és Georg nevetésben törtek ki.
- Látod azokat a lányokat?- mutatott a táncparkett széle felé, ahol 4 lány rázta magát.
- Menjünk, táncoljunk!- húzott fel a bárszékről és lökött a lányok felé.
- De, én...- próbáltam ellenkezni.
- Nyugi már, a kis barátnőd sosem tudja meg- mondta. A "barátnőd"-et külön kihangsúlyozta, mintha üzenni akarna vele valamit, de akkori zavaromban nem tudtam, mi lehet vele a mondanivalója.
- Sziasztok lányok!- táncolt közéjük Tom. Én inkább a táncparkett szélén húzódtam meg, de legnagyobb döbbenetemre Georg is kimaradt a mókából. Még mindig a bárpultnál ült és a kóláját itta. Mi lehet vele?- gondoltam, tudva, hogy Georg nagyon szeret bulizni.
- Bill! Bill, a lányok szomjasak! Itassuk meg őket!- kiáltotta nekem váratlanul a testvérem.
Alig kaptam fel a fejem, az egyik lány elkapta a karom és a pulthoz húzott.

~ Georg szemszöge ~

A kólával egy baj van: mindig egyre szomjasabb és szomjasabb leszel tőle, így még többet iszol, majd még többet, míg végül úgy érzed, szétdurran a hólyagod. Na, velem pontosan ezt történt.
Csak egy pár percre hagytam magukra az ikreket. Ugyan mindketten elég ittas állapotban voltak, de nem hittem, hogy ennyi idő is elég nekik valami hülyeséget csinálni. Hát tévedtem!
Amint kiléptem a mosdó ajtaján, őket kezdtem keresni tekintetemmel.
Először Tomot vettem észre, ahogy egy oszlop előtt áll és beszél valakihez. Biztos voltam benne, hogy egy újabb kurvát akar felszedni, így nem fordítottam neki különösebb figyelmet, és a bárpult felé vettem az irányt, hogy igyak még egy kólát. Elhelyezkedtem egy bárszéken, és míg az italomra vártam, megcsapta a szememet egy tükröződés a sörcsapon.
Nem Tom látványa volt újdonság, az hökkentett meg, hogy kivel váltott érzéki csókot. Ugyanis Billt néztem kurvának.
- Bocs, de nem kell a kóla- mondtam a csaposnak, ahogy felpattantam.
Ennyire alábecsültem a hülyeségüket? Már régen haza kellett volna vinnem őket!- szidtam magamat, ahogy feléjük haladtam, majd egy határozott mozdulattal szétválasztottam őket.
- Neked mi bajod van, Te faszfej?- rivallt rám Tom azonnal.
- Ő itt Bill!- mutattam a zavaros tekintetű ikertestvére felé.
- És hol az a csaj, akivel az előbb smároltam?- kérdezte értetlenül Tom.
Legalább nem tudja, mit csinált!- gondoltam dühösen, és a kijárat felé kezdtem tolni őket.
- Hazament, és nekünk is kell, mert bezár a diszkó!- feleltem neki, és kilöktem az ajtón.
Tom a földre esett Andreas lábai elé.
- Mi történt?- kérdezte Andreas értetlenül.
- Olyan részegek, hogy már nem tudják, kicsodák- feleltem, ahogy Billt próbáltam állva tartani.
- Hol parkoltok?- kérdezte Andreas, miközben felsegítette Tomot.
- Az áruháznál az utca végén- mondtam.
- Szerencséd van! Most járt le a munkaidőm. Segítek elvinni őket odáig- ajánlotta fel.
- Gondolom, ha hazaviszlek- mondtam.
Andreas bólintott, majd én is. Szerencsére nem a város másik felén lakott. Estére már igazán nem akartam magukra hagyni az ikreket.
Én Billt kísértem, Andreas pedig Tomot, és így egészen szép tempóban értünk el a parkolóig.
Bill úgy tűnt, jobb állapotban van, mint testvére, így őt az anyósülésre ültettem, Andreas pedig hátra ült Tommal.
Hátradobtam egy reklámszatyrot Andreasnak.
- Tartsd a szája elé! Nem akarok hányást takarítani az autómból- mondtam neki és a gázra léptem. Minél hamarabb haza akartam vinni őket.
Vezetés közben a telefonomat nyomkodtam.
- Szia, Anya! Tudom késő van, aludhatok Toméknál?- kérdeztem vidám hangon, hogy ne keltsek benne gyanút.
- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

Folyt. köv.

Megfogott amilyen vagy 4. rész

  Barátnőm kérdőn nézett rám. Én bólintottam, mire ő sietősen felöltözött, majd egy kellemes búcsúcsók után elhagyta a szobát.

Ennek meg mi baja van?- gondoltam, ahogy kiugrottam, és felvettem a nadrágomat.
- Bill! Mi a fasz volt ez?- kérdezte Tom felháborodottan.
- Te megteheted, én meg nem?- kérdeztem vissza.
Tom arca elsötétült a düh újabb hullámaitól.
- Mi bajod van? Miért teszed ezt velem?- kérdezte.
Megcsillant a szemem az utolsó szó hallatán. Tényleg sikerült? Lenának igaza volt?
- Veled?- kérdeztem vissza.
- Már képzelődsz is? Az orgazmus elvette az eszed?- kérdezte durván.
Szerintem hallani lehetett, ahogy az állam koppan a padlón.
- Igen, igen, mindent hallottam- vallotta be,elfordult tőlem, és megforgatta szemeit.
- Thomas!- kiáltottam fel. - Te hallgatóztál?
- Nem, bazd meg! Olyan hangosak voltatok, hogy a fél város hallotta!
- Tudod hányszor hallgattam ezt éjszakákon át? És soha egy rossz szót nem szóltam érte! Akkor most mi bajod van azzal, ha én is csinálom?- kérdeztem dühösen.
Ki kellett mondanom. Akkor még nem értettem, miért viselkedik így velem, mintha már nem is a testvére lennék. Lehet, hogy pont fordítva sült el az egész, és most haragszik rám. Bele sem kellett volna vágnom, pedig tudtam, hogy rossz ötlet.
- Nem az a fontos, hogy én mit csinálok, hanem, hogy te mit csináltál az előbb! Rólam mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, de ez nem te vagy!- mondta megenyhült arccal, kissé aggódó hangon.
Ezen a napon már sokadszorra nem tudtam válaszolni. Lehet, hogy igaza van? Hogy ez nem én vagyok?
- Hol van Georg?- kérdeztem zavartan.
- Azt mondta, hazaviszi Lenát. Tudod, kocsival jött- felelte.
- De ha csak Lenával ment el, ő is hallgatózott?
- Szelektáló hallásod van? Az előbb mondtam, hogy a fél város hallott titeket!- közölte velem Tom.
Egy pillanatig megint komolyan vettem, amit mondott, és eltorzult az arcom.
- El ne hidd már! Én sokkal hangosabb szoktam lenni! Ő végig lent játszott. Észre sem vette, hogy elmentem- mondta nevetve.
- Volt alkalmam már hallani!- nevettem együtt vele én is.
- Sajnálom a kirohanásomat, csak olyan nehéz elhinni, hogy az én kicsi öcsikém már nem szűz- mondta és műsírásba kezdett.
- Én mindig szűz maradok- mondtam még mindig felüdültem.
- Mi van?- kérdezte értetlenül Tom.
- Szűz a csillagjegyünk, te idióta!- mondtam neki.
- Ja, jó tudni- legyintett Tom.
Egy pár percig csak néztünk egymásra, aztán mindketten nevetve törtünk ki.
- Amúgy hízhatnál egy kicsit! Olyan vagy, mint egy kicsontozott pulyka!- mondta komolytalanul Tom.
- Te beszélsz? Olyan az arcod, mint egy kisbabának!- vágtam vissza.
- Georggal beszéltük, hogy este megyünk bulizni. Te nem jössz?- kérdezte vidáman Tom.
- De!- vágtam rá rövid gondolkodás után. Örültem, hogy végre többet foglalkozik velem.
- Jobb lesz, ha elkezded belőni azt a hülye punk séródat, vagy sose indulunk el!
- Te meg jobb lesz, ha megigazítod a rasztáidat! Úgy állnak, mint Medusza kígyói!
- Ki az a Medusza? Ilyen csajjal is lefeküdtem? Nem emlékszem rá- kérdezte értetlenül Tom.
- Medusza egy görög mitológiai alak, te barom!- oktattam ki.
- Görög mitológia? Mi ilyet tanultunk? Azon az órán biztos aludtam. Mondjuk, én melyik órán nem alszom?
- Menj, és inkább foglalkozz a rasztáiddal!- mondtam, és kirúgtam a szobámból.
- Ja, amúgy míg te hancúroztál, anya hívott, hogy elromlott a kocsija, és ma nem tud hazajönni- kiabált vissza a folyosóról a testvérem.
Alig fejezte be a mondatot Tom, én már a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam Lena számát, és vártam, hogy végre felvegye.
- Halló!- mondta Lena. A háttérből forgalom zaja szűrődött be a telefonba.
- Lena, hol vagy? Azt hittem, már hazaértél!- kérdeztem.
- El kell mennem a húgomért az iskolába, most úton vagyok Georggal- mondta.
- Mondd meg Georgnak, hogy jövök neki eggyel!
- Egyébként miért hívtál? Történt valami?
- Tom elhívott bulizni, eddig sosem csinált ilyet, én igent mondtam, de nem tudom, hogyan viselkedjek ezután.
- Úgy ahogy eddig! Most le kell tennem, itt vagyunk az iskolánál!
- Add át üdvözletem Emmának!- búcsúztam, és letettem a telefont.
A szekrényemhez sétáltam, és belenéztem a tükörbe.
Atyaég! Igaza volt Tomnak- állapítottam meg gyorsan a hajamat markolászva, majd inkább gyorsan kinyitottam a szekrény ajtaját, hogy keressek valami ruhát.
Én még a hajamnak nevezett szénaboglyát próbáltam rendbe tenni, amikor egy autó állt meg a ház előtt. Pillanatokkal később kinyílt a bejárati ajtó, és Georg hangja ütötte meg a fülem:
- Készen vannak már a kurváim a ma esti bevetésre?- osztotta meg velünk újabb baromságát.
Egy pillanatig elgondolkoztam azon, Tom hogyan vette rá arra, hogy mehessek, aztán vállat vontam, végül is Tom mindenre rá tudja venni Georgot.
- Beszélj a primadonnával! Azt hiszi, divatbemutatóra megyünk, és ő lesz a modell!- mondta idegesen. Ő már 2 órája készen volt.
- Amúgy megfektetted már Lenát?- kérdezte Tom gúnyosan.
- Miről beszélsz, Te holdkóros? A húgát hoztuk el a suliból- válaszolta Georg.
- Aha, persze! De nagy fasz vagy! Még egy kis orális se volt?
- Thomas! Hogy beszélsz? Miért mondasz ilyeneket?- kérdeztem a tükör elől. Nem tudtam, hogy szándékosan mondta-e, hogy megbántson vele, vagy csak poénból, de nem is ezen akartam gondolkodni. Rendezni akartam a viszonyomat Tommal, nem újra veszekedni.
Amint kiléptem, Tom a kezembe nyomott egy behűtött sört.
- De Tom! Én nem iszom- mondta finoman, és vissza akartam adni neki az üveget.
- Vagy megiszod, vagy üvegestül lenyomom a torkodon!- nyomta vissza a kezembe.
Georg meglendítette a kocsikulcsot az egyik ujja körül.
- Indulhatunk?- kérdezte.
- Amúgy hova megyünk?- kérdeztem, miután lenyeltem az első korty sörömet.
- Egy sztriptízbárba!- vágta rá gondolkodás nélkül Tom.
- A kurva fajtád Tom! Miért akarod átverni szegény kisöcsédet?- poénkodott Georg.
- Néhány utcányira megyünk az új diszkóba. Ma van a nyitóbuli. Ott a helyünk!- válaszolt a kérdésemre, majd kilépett az ajtón.
- Mire vársz már? Úgy állsz ott, mint egy szűz kislány! Vonszold már ki magad!- lökött meg Tom, majd kiment Georg után, és leült az autó anyósülésére, tehát nekem egyedül kellett hátul ülnöm.
- Indulhat a banzáj?- kérdezte Georg és felbőgette a motorokat.