Megfogott amilyen vagy 10. rész +16

10. fejezet

Teljesen idiótának nézek ki!- állapítottam meg a tükör előtt. Nem maradt sok időnk elkészülni, így persze a hajamra sem maradt időm. 

- Georg hívott! Három perc, és itt van!- jött le a lépcsőn Tom. - Szóval abbahagyhatod a szépítkezést, már így is bárki megdugna, nyugi!

Valóban percek múlva dudálását hallottunk.

Kimentünk a házból, Tom pedig automatikusan az anyósülésre akart ülni, de Georg rászólt:

- A múltkor is összehánytad, te buzi! Takarodj hátra, és örülj, hogy nem a csomagtartóban utazol!- mondta tréfásan.

- Szerintem hagyjunk helyet az ablaknál Gustavnak- javasoltam finoman. - Középen mindig rosszul van. Emlékszel, hatodikban lehányta a nadrágodat?

Tom facsart arccal gondolt vissza, majd leült középre.

A következő állomás Lenáék háza volt. Amint Lena kilépett a házból, Georg elhűlt arccal nézett rá.

- Gyönyörű vagy!- dicsértük meg Georggal együtt, amint beszállt a kocsiba.

- Nincs kedved az ölembe csüccsenni? Szívesen megdugnálak!- mondta neki Tom.

- Előbb dugnék Michael Jacksonnal, mint veled!- szólt vissza Lena és bekötötte magát.

- Amúgy ő miért ülhet az anyósülésen?- fordult Tom Georg felé.

- Mert róla nincsenek rossz emlékeim az utazással kapcsolatban!- válaszolt Georg és gázt adott.

- Anyádat!- sziszegte Tom.

Legközelebb Andreasék házánál álltunk meg. Andreas a ház előtt állt a zebrájával.

- Én az élettársammal megyek!- mondta és felült a zebra hátára.

Először csak néztünk rá, majd mindenki hangos nevetésben tört ki.

Utoljára felszedtük Gustavot, akinek javaslatára a város legpuccosabb diszkójába mentünk. 

Utazás közben a vezető Georg kivételével mindenki hátrafelé bámult az utánunk jövő Andreasre, és élettársára.

Leparkoltunk a kocsival, és kiszálltunk. Andreasre még várni kellett egy keveset.

- Nyugi, Sára, néhány óra és visszajön apuci- simogatta meg zebráját Andreas.

- Te elnevezted a drogos lovadat?- kérdezte furcsa arccal Tom.

- Amúgy honnan szerezted?- kérdezte meg Georg.

- Loptam! Hülyülök, kaptam a szüleimtől! A zebra a kedvenc állatom!- válaszolta mosolyogva Andreas.

- Vettük észre!- jegyezte meg Lena, majd elindultunk a diszkóba.

Itt nem állt sor, és volt elég parkolóhely is. Sosem volt tömeg, mert drágák voltak az italok.

- A kuzinom a pultos amúgy, szóval elintézem, hogy ingyen kapjatok italokat!- közölte Gustav amint beléptünk.

- Te vagy az isten!- ölelte meg Tom, amiért kicsit féltékeny lettem Gustavra.

- Jägert mindenkinek!- kiáltotta Tom a bárpult előtt.

A buli remek hangulatban telt. Mindenki jól érezte magát, és jóval kevesebbet is ittunk, mint a Diamond diszkóban.

Éppen a kedvenc számom ment, amikor Tom elkapott hátulról, és magához húzott. Én gyorsan körbenéztem, hogy a többiek láthatnak-e.

- Engedd már el magad! Kanos vagyok!- súgta a fülembe és elkezdett a WC felé taszigálni.

A fejemben ezer gondoltat kavargott. De csak arra tudtam gondolni, hogy Tom mit akar egy ilyen undorító mosdóban. Remélem nem.. 

De a bátyám olvashatatlan arckifejezéssel haladt egyre közelebb a pokol kapuja felé. Másnéven a WC-be. Behúzott egy fülkébe, és bezárta az ajtót. Megfordult, és végignézett rajtam. Én ott álltam, mint egy "szűz kurva", ahogy kedves testvérem mondaná. Majd nagy hévvel ajkaink összeértek. Már nem volt olyan gyengéd a csók, mint reggel. Tom meleg ajka, ahogy az enyémhez ért, a hideg piercingje csak fokozta bennem azt a bizonyos hatást, amit éreztem, és ami az ajkaimtól teljesen az ágyékomig tartott. 

- T-Tom! Ugye..ahh...Nem itt akarod csinálni?- nyögtem neki - Menjünk haza!- folytattam.

- Annyira akarlak! Nem bírok tovább várni!- mondta a kéjtől fűtötten Tom.

Nem volt időm ellenkezni, mert Tom lenyomta a fejem, és innen nem is kellett többet mondania, tudtam mit kell tennem. Rámarkoltam férfiasságára, ennek hatására felnyögött. Kigomboltam nadrágját, és a cipzár végét a számba vettem, majd lehúztam. A nadrág, amit viselt,legalább három mérettel nagyobb volt, így a súlyától gyorsan lehuppant testvéremről. A ruhák alatt az ember azt hitté, hogy Tom legalább nyom 90 kg-ot. Pedig a testre igazán vékony, és elképesztően sexy. Amint lezuhant Tomról a nadrág, álltam fel, és közben megszabadítottam, az addigra már oly fölöslegessé vált felsőtől. Tom hozzám simult, és megéreztem keményedő hímtagját, amitől felnyögtem. Majd egy újabb lendülettel lehajoltam, és lehúztam testvéremről az alsónadrágot. Hosszú ujjaim az igencsak kemény hímtag köré emeltem, és csuklómat egyenletesen húzogatni kezdtem rajta. Bátyám kéjes nyögésekkel jutalmazta ezt, ami engem is kellő képpen felizgatott. Majd egy gondolattól vezérelve bekaptam testvérem hímtagját. A gyomrom megrándult, és testvérem egy pillanatra nem vett levegőt, attól féltem, hogy megfullad. Soha nem csináltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kell, csak emlékezni próbáltam, hogy Lena mit is csinált, amikor együtt voltunk. Ezzel hát elkezdtem a fejemet előre-hátra mozgatni. 

- Bill! Annyira jó, ahogy csinálod...a piercinged..ah- nyögött Tom. 

Percek múlva a gyönyör kapujába kísértem Tomot, és a számba élvezett. 

- Bill! Nem bírom tovább!- sóhajtott fel.

Már szinte kitépte a hajam, és majdnem összeesett, olyan hirtelen jött az orgazmusa. 

Feltérdeltem, lehet egy kicsit savanyú képet vágtam a számban lévő íztől, de Tomot nem érdekelte, felhúzott, és a saját ízét a számban keresve nyelve körbejárt, amitől felnyögtem. Hozzásimultam, hogy emlékeztessem, hogy én még mindig kielégülésre áhítozok. Megcsókolta a nyakam, és belesúgta a fülembe:

- Gyere! Hagyjuk itt a többieket! Otthon kielégítelek- mondta kajakán mosollyal, majd megfogta a kezem, kihúzott a mosdóból, kivezetett a diszkóból, és fogott egy taxit. A beígért extra pénz miatt ezerrel száguldottunk haza felé, hátrahagyva Andreast, Gustavot, valamint tudtunk szerint Lenát és Georgot.

 

Megfogott amilyen vagy 9. rész

9. fejezet

Imádok a pletykálók vén nyanyák között ülni a buszon, főleg törött karral. Komolyan, irigylem Tomot, Andreast és Gustavot, hogy nekik nem jutott ülőhely.
- Szegény kislányt megverhette a barátja. Nézzétek, milyen bánatos a tekintete- mutogatott felém egyikük.
Abban a pillanatban kedvem lett volna azonnal leszállni a buszról.
- Maguknak mi a fasz bajuk van? Már megunták a szomszéd kutyájának szidását?- kelt kéretlenül a védelmemre Tom.
- Fiatalember, mégis hogy beszél?- kérdezte megilletődötten az egyik nyugdíjas.
- Kussoljá' má' nyanya!- kiabálta parasztosan Andreas.
Andreasra néztem és elgondolkodtam azon, hogy a drog tényleg kiürült-e a szervezetéből.
- 13-as megálló következik- mondta be a tájékoztató hang a buszon. Felálltam a székemről és a fiúkhoz mentem.
- Gustav, gyere csak velem!- mondta Andreas miután leszálltunk a buszról.
- Mit szeretnél?- kérdezett vissza megszeppenve Gustav.
- Gyere, megmutatom a zebrámat!- azzal a mozdulattal rácsapott Gustav fenekére Andreas.
Gustav ugrott egyet, Tom összeszakadt a röhögéstől, én meg csak értetnelül néztem. Mi van?
Andreas és Gutav már percek óta elmentek, mire Tomnak sikerült felállnia a földről. Amit megtudott állni a lábán, elindultunk hazafelé.
- Otthon! Édes...- Tom megállt a mondat közepén, amit meglátta az előtte heverő szétvert játékkonzolt.
- Bill!- ordított nekem.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Szerinted mi? Valaki halálos bűnt követett el - mondta komolyan Tom.
- Találtál egy hullát ?- kérdeztem vissza.
- Igen! A konzolunk hulláját!- felelte Tom, és a telefonjáért nyúlt.
- Georg! Mit tudsz a konzolunkról? - ordított bele a telefonba a raszta.
- Hát...Összetörtétek részegen!- mondta idegesen Georg.
- Ja, akkor más, köszi! - rakta le a telefont Tom.
Én ezután felmentem a szobámba, és megírtam a naplóm következő részét. Amint befejeztem, Tomot láttam meg az ajtóban.
- Bill! Beszélhetnénk? - ült le az ágyam szélére.
- Persze, Tom! Miről lenne szó? - kérdeztem mit sem sejte valódi szándékairól.
Arra gondoltam, hogy a zsebpénzemből akar új konzolt venni, mert az övét már elköltötte.
- Hallom smároltunk - mondta közönyösen.
Egy pillanatra megállt a szívem. Basszus, én vagyok halálra ítélve.
- Hát...ö..az úgy volt...hogy..-dadogtam idegesen.
- Nyugi már! Rosszabb vagy mint egy baszatlan szűzlány egy két méteres néger előtt - viccelődött Tom.
Kicsit megnyugodtam, és magamra erőltettem egy mosolyt.
Tom közeledni kezdett felém, nekem pedig nem maradt értelmes gondolat a fejemben. Megfogok halni! Megfogok halni! Megfogok halni!- mondta egy kis hang a fejemben.  Már elképzeltem, ahogy valaki megtalálja a hullámat, és Tomot börtönbe zárják. Nem akarom, hogy börtönbe kerüljön.
Tom megállt egy pár centivel előttem.
- A bulis csók volt életem legjobb csókja - suttogta, és újra megcsókolt.
Megfagyott bennem a vér. El sem hittem, hogy tényleg Tommal csókolózok, és ő is akar engem.
A csók eleinte nagyon félénk volt, valami gátolta Tomot a szokásos durvaságában, de ez gyorsan elillant és egyre erőszakosabbá és durvábbá kezdett válni. Benyomta a nyelvét a számba, én pedig a csókba nyögtem.
- Ez kibaszott sexy volt- súgta a fülembe, majd újra megcsókolt, már erőteljesebben, és magabiztosabban. Átkarolt, és egyre közelebb húzott magához. Lassú léptekkel csókolózás közben az ágy felé kezdtünk lépdelni, majd lefektetett, és szája lejjebb csúszott a nyakamra, és azt kezdte csókolni, amitől teljesen kirázott a hideg.
Mielőtt több történhetett volna, Andreas hangjára lettünk figyelmesek.
- Tom! Bill! Nézzétek meg a zebrám!- ordítozott a ház előtt.
Tom lemászott rólam és az ablakhoz sétált, majd földre rogyva röhögőgörcsöt kapott.
Én is felálltam és kinéztem.
Andreas állt az ablak alatt, kezében egy zebra kantárjával, amin Gustav ült, és integetett. Először nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, majd én is lezuhantam Tom mellé a földre.
A következő pillanatban nagy fékcsikorgást, és dudálást hallottunk kintről, majd ajtók csapkodását, és kiabálást.
- Majdnem megölted az élettársamat!- üvöltött Andreas magából kikelve.
- A kibaszott élettársad majdnem öngyilkos lett! Látszik, hogy bánsz vele!- kezdett kiabálni Georg is.
- Elég volt!- mondta szigorúan Lena. Ő mit keres itt?
- Senkinek nem lett semmi baja, és ez a lényeg!- tette hozzá, és kinyitotta a bejárati ajtót.
Én gyorsan felálltam, rendbeszedtem magam, és lementem a földszintre. Tom még mindig nem tudott leállni a röhögéssel.
- Hát ti? Ennyire hiányoztunk?- kérdeztem mosolyt erőltetve magamra. Valójában legszívesebben elküldtem volna őket. Már Tommal hancuroznék, ha nem jelenik meg Andreas a kibaszott zebrájával. Tényleg? Neki mióta van zebrája?
- Georg szeretne mondani neked valamit!- bökdöste Georg vállát Lena.
- Jól van, hagyjál!- mondta idegesen Georg, majd felém fordult. - Bocsánat a kirohanásomért! Tényleg sajnálom, nem kellett volna- mondta őszintén.
Nagy kő esett le a szívemről. Georg nem akar mindent tönkre tenni.
Ekkor Gustav jelent meg az ajtóban.
- Mit csináljak a zebrával?- kérdezte.
Tom ekkor jött le az emeltről. Arcára rögtön kiült a döbbenet. Mi a szar?- mintha a homlokára lett volna írva. Végülis nem csodálkozom ezen. Érdekes látvány lehetett, ahogy furcsán mosolyogva nézek az előttem álló unott arcú Georgra, akinek Lena bökdösi a vállát, mellette Andreas guggol a mélyhűtő előtt, és egy sört próbál kivenni. A nyitott ajtóban pedig Gustav áll, egy élő zebrával.
- Na újra összejött a meleg felvonulás!- mondta derűsen. - Nem megyünk megint bulizni? Most hátha nem kerülünk sürgősségire.
- DE!- kiáltotta Andreas egy sörrel a kezében, miközben egy lejárt teasüteményt falatozott.
Amint ezt Gustav meglátta, újra rosszul lett.
- Tehát hétkor indulunk!- jelentette ki Tom. - Mindenki jön, és ezt vehetitek parancsnak!
A többiek lassan elindultak készülődni, én meg Tom kikísértük őket.
- Te is jössz!-csapott rá a fenekemre, miután mindenki távozott, majd elvonult a szobájában, ahonnan egyébként már hetek óta dögszag áradt, de már anya sem mert bemenni kitakarítani.

Megfogott amilyen vagy 8. rész

8. fejezet

~Bill szemszöge~

A műtét utáni lábadozás nem a legkellemesebb. Nem tudom hogy lehettem akkora idióta, hogy alig kelek ki az ágyból, el is esek.
De nem a törött karom volt a legrosszabb, hanem látni, hogy Lena tehetetlenül zuhan az ágy támlája fölé. Hallani, ahogy Tom leesik a lépcsőn, és fájdalomcsillapítóért könyörög. Ahogy Andreas értelmetlenül kiabál, és azt sem tudja mit csinál. Látni, ahogy Gustav feje a folyamatos rosszulléttől hol hulla fehér, hol vérvörös. És Georgot ahogy némán tűri a fájdalmait, és láthatóan nem maga miatt aggódik.
Ez a nap szokásosan kezdődött. Tom elnyomott néhány gusztustalan viccet. Gustav még mindég rosszul volt. Andreas valami zebrát keresett. Georg arról beszélt, fel kell kellnie. Lena pedig kétségbeesetten ült az ágyán, átmeneti vaksága volt.
Felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, de ekkor Tom megszólalt:
- De formás segged van! Szivesen megdugnám! - mondta érthetetlenül.
- Szerintem te még mindig a gyógyszerek hatása alatt vagy! - szóltam vissza neki.
Mielőtt kimentem, körbenéztem a kórteremben. Andreas még mindig a zebrákat basztatja. Gustav szerintem haldoklik, szerintem igazán élethű lenne egy zombis filmben. Tom az ágyán vonaglott, még mindig a gyógyszerek hatása alatt volt, ugyanis az "ablak" szót nagyon viccesnek találta.
Miután elvégeztem a dolgomat, és visszamentem a kórterembe, egy nővér várt telefonnal a kezében.
- Az édesanyja az beszélni szeretne magával!-szólt a nővér.
Isten bassza meg!- gondoltam magamban.
A gondolatomból Andreas szakított ki, aki Batmannak ordítozott egy unikornisért.
- Szia anya! - színleltem kedvességet.
- Bill Kaulitz! Csak egy napot hagytalak titeket magatokra, és mit hallok? Te, és az összes barátod a kórházban kötöttetek ki!- ordítozott.
Mielőtt bármit felelhettem volna, folytatta.
- Arra már felkészültem, hogy Tom és az idióta barátaitok valahogy a kórházban végzik, de arra nem gondoltam, hogy te is velük tartasz majd!- folytatta.
- Itt van Lena is!- suttogtam.
- Add ide Lenát!- kérte idegesen.
Szóltam Lenának, mire ő kérőn nézett rám.
- Anyu az! - suttogtam neki. Mire ő nagy szemekkel pillantott felém.
- Jó reggelt Frau Kaulitz! - üdvözölte idegesen.
- Végre! Valaki, aki elmondja mi történt!

~ 2 nap múlva ~

-Végre, szabadság!- üvöltötte Tom, ahogy kiléptünk a kórház ajtaján.
A "meleg felvonulás", ahogy Tom nevezett minket, végre elhagyhatta szent helyét.
Már azt hittem, hogy minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba, de Georg váratlanul elkapta az alkaromat, és hátrébb rángatott. Először semmi rosszra nem gondoltam, de mikor Lena is  odajött hozzánk tudtam, hogy nem felejtette el, amit elmondott neki Lena velem és Tommal kapcsolatban.
- Bill beszélnünk kell! De minél hamarabb!- vicsorgott rám Georg, mintha ott helyben meg akarna ölni.
- Miről akarsz beszélni? - kérdeztem félve.
- Tudod te azt jól!- vicsorgott tovább.
- Mostmár elég lesz! - lépett közénk Lena, és széthúzott minket.
Georg dühösen nézett rám, szinte ölt a tekintete.
- De hát te szerelmes vagy Tomba!- rivallt rám.
Ekkor vettem észre, hogy Tom csupán néhány méterre tőlünk köti a cipőjét.
- Georg! Te barom! Itt van Tom egy köpésnyire! - mondtam neki, de már késő volt. Mint aki meg sem hallotta, folytatta tovább.
- A buliban meg smároltál Tommal!- mondta, majd elkerekedtek a szemei.
- Most már tényleg elég volt!- azzal a mozdulattal Lena elcibálta Georgot a helyszínről. Szerintem éppen az utolsó pillanatban, mert azt hittem, megüt. Örök hála, Lena!
- Hogy micsoda? Én...megcsókoltam Tomot? Semmire nem emlékszem!- próbáltam eszmélni.
Idegesen Tomra pillantottam, ellenőrizni, hogy valamit hallott-e a beszélgetésből, de ő csak ment tovább Andreasék felé, mintha semmit sem hallott volna.
- Héy Andreas! Megaláltad már a zebráidat, és Batmantől kaptál unikornist?- kérdezte nevetve Tom.
- Te mi a szarról beszélsz?- kérdezte értetlenül Andreas.
- Arról, amit az elmúlt napokban kiabáltál! Csoda, hogy még van hangod! Ha ennyit nyögtem volna egy menet közben, hangom sem lenne! - mondta már-már fetrengve Tom.
Mindenki hangos kacagásba kezdett.
- Gustav! Inkább te meg se szólalj! Tudod milyen kellemes arra ébredni, hogy hánysz, és a nővérek jönnek kicserélni az esti lavorodat?- mondta még mindig nevetve.
- És a te maszturbálásodra ébredni az éjszaka közepén?- vágott vissza Gustav.
- Azt legalább élvezi valaki, nem úgy mint a hányásodat!- válaszolta neki Tom röhögve.
Míg ők kacagtak, én is lassan csatlakoztam hozzájuk.
- Amúgy Georg és Lena hova tűntek?- kérdezte Andreas.
- Elmentek dugni! - mondta közönyösen Tom.
Nevettünk egy sort testvérem újabb ízléstelen megjegyzésén, aztán elindultunk a buszmegállóba.

Folyt. Köv.

Megfogott amilyen vagy 7. rész

Sziasztok kedves Alienek! :D Igen, első "hozzászólásom" felétek.
Köszönöm szépen a kommenteket, és a pozitív visszajelzéseket! Nagyon jól esik! :D
Azon gondolkoztam, hogy facebookon kreálni a honlappal kapcsolatos oldalt. Megosztanák részleteket, tudnátok nekem írni..:)
 Kinek mi a véleménye ? :D Kérem a hozzászólásban ezzel kapcsolatban a véleményeteket, és minél több komment van, annál hamarabb hozom a részeket! :D Szóval akinek tetszik a blogom, vagy esetleg egy rész, attól szívesen várok visszajelzéseket, és ha kérdésetek van, feltehetitek nekem a wivendi@gmail.com-on!
További szép napot,és jó olvasást!:)

Te jó isten, mibe keveredtél, Georg?- gondoltam, ahogy gázt adtam és elindultam a kórház felé.

7. fejezet

Sosem szerettem a kórházakat, most, hogy a két legjobb barátomért kellett aggódnom, különösen nem.
Már, több mint egy órája vártam, hogy valaki mondjon valamit. Egy orvos éppen ekkor lépett ki a fiúk szobájából.
- Üdv, Herr Schmidt! Van valami komoly baj?- kérdeztem idegesen kávét szorongatva a kezemben.
- Billnek nincs semmi baja, Tomnak azonban össze kellett varrni a fejét. Akár mindketten hazamehetnének, de én a biztonság kedvéért inkább benntartanám őket- közölte ridegen az orvos.
- Doktor Úr, nem mehetnének haza?- próbálkoztam.
- Tomnak keletkezhetett vérröge, Billnek pedig nem tudjuk, miért lett rosszul, ezért a saját érdekükben benn kell maradniuk, legalább 2 napra- mondta Herr Schmidt, és sarkon fordult.
A telefonomért nyúltam, és tárcsáztam Lena számát, amit Bill telefonjából másoltam át.
- Mi van? Tudsz már valamit?- kérdezte aggódva.
- Benn kell maradniuk legalább két napig, de semmi komoly. A kérdés inkább az, mit mondjunk Simone-nak- feleltem.
- Apropó Simone, hívott, azt mondta, üzleti útra kell mennie, csak ruhákért jön haza, meg elbúcsúzni az ikrektől- mondta Lena.
- Elbúcsúzni az ikrektől?! Itt dekkolnak a kórházban eszméletlenül, be se mehetek hozzájuk!- mondtam idegesen.
- Akkor mit mondjak, hol vagytok?
- Elmentünk konditerembe.
- Bill....Konditerembe?
- Akkor futni, á, ez nem jó...mekizni!
- Nézz már rá Billre te szerencsétlen! Szerinted mennyit eszik egy nap? És amúgy is vegetariánus!
- Akkor...átjöttek hozzám játszani! Tedd tönkre a konzoljukat!- mondtam utoljára kétségbeesetten.
- Oké- mondta megilletődötten Lena.
Mire Simone hazaért, már Lenával dekkoltam a kórházban.
- Sajnálom- mondtam halkan.
- Mit? Hogy bulizni vitted őket? Már többször figyelmeztettem Billt, hogy ennek nem lehet jó vége!- szorította ökölbe kezeit dühösen Lena.
- Nem csak egyszerűen berúgtak, smároltak- mondtam még halkabban.
Lena reakciója meglepett. Csak vállat vont, és lemondóan elmosolyodott.
- Bill szerelmes Tomba- váltott ő is halk hangnemre.
Majd leestem a székről a szavak hallatán.
- Ne akarj te is kórterembe kerülni!- szólt rám aggódóan Lena.
- Mióta?- kérdeztem.
- Néhány éve. Bill egyedül nekem beszél az érzéseiről- felelte tiszta hangon Lena.
A bájcsevelyt egy nővér szakította félbe.
- Bill felébredt- mondta mosolyogva.
Mindketten felpattantunk, és berohantunk a kórterembe.
- Mindent tudok!- mondtam karbatett kézzel az ajtóban állva, míg Lena Bill ágyának szélére ült.
- Muszáj most?- kérdezte felháborodottan Lena.
Bill megfogva a kezét, csendre intette, majd kérdőn rám nézett.
- Tudom, hogy szereted Tomot!- csaptam be a kórterem ajtaját.
Bill nem válaszolt, és ezt igennek vettem.
- Sajnálom- szólalt meg Lena is. - Muszáj volt beavatnom őt is!
Bill megint mondani akart valamit, de Tom újfent belé fojtotta a szót.
- Ennyire keményen toltuk volna? Még sosem ébredtem kórházban- nevetett fel halványan.
Elmosolyodtam, Lenával, és Billel együtt. Szívből örültünk, hogy ő is jól van, és eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnunk. Mintha nem lenne már éppen elég így is.

Folyt. Köv.

8. fejezet

2 Euró egy kóláért? Ez rablás! Háborodtam fel az autómata előtt állva, de végül mégis megvettem at italt, mert már teljesen kiszáradt a torkom.
A kóla azonban elakadt.
- Te most szórakozol velem?- rúgtam erőteljesen a gépbe. Majd egy reccsenést hallottam, azt követőe éles fájdalmat éreztem és felüvöltöttem.
- Uram, valami baj van?- rohant hozzám egy nővér.
- Igen! A kurva életbe! Nem bírok ráálni a lábamra!- ordítoztam.
- Georg! Te mi a faszt csináltál? - rohant hozzám Lena is.
- Ez a kurva gép elnyelte a pénzem!- válaszoltam idegesen.
- Uram, el kell menni megröntgenezni a lábát- szólt közbe a nővér.
- Maga az úr barátnője?-fordult Lena felé.
- Úgy nézek ki?- kérdezte Lena idegesen.
- Sajnálom, de valakinek el kell intéznie a papírjait -közölte a nővér és elvezetett.

~ Lena szemszöge ~

Tehetetlenül toporzékoltam a váróban, majd visszasiettem az ikrek kórterembe, ide helyezték Georgot is, akinek mint kiderült, több lábujja eltört.
- Elnézést, Lena Müller?- kérdezte egy nővér.
- Két betegünk egy másik kórteremben az ön nevét, és az itt fekvő fiúk nevét ismételgeti.
- Ez a két beteg csak nem Andreas Bleher és Gustav Schäfer?- viccelődött Lena.
- De, pontosan, ők a két beteg! - válaszolta meglepetten a nővér.
Lena beletörődően felsóhajtott majd követte a nővért  a  másik kórterembe.
- Gustav! Andreas! Meghoztam nektek Lenát!
Gustav felnézett a lavorjából, ugyanis gyomorrontása volt, és folyamatosan hányt.
- Még egy zebra!- üvöltött fel Andreas az ágyából.
A nővér mellé sietett, és lekötötte a kezeit.
- Sajnálom, de Andreas valami furcsa kábítószer hatása alatt áll. Nem tudjuk, honnan szerezte, és mikor múlik el a hatása- közölte lágyan a nővér.
Jó, Andreas használhatatlan. Beszéljünk inkább Gustavval- gondoltam.
- Az ikrek is szedtek be valami drogot? Reggel óta folyton elájulnak!- térdeltem le az ágy mellé.
Gustav rám nézett.
- Andreas szedett be csak. Akkor szerezte, mikor hazafelé mentünk- mondta, majd újra hányni kezdett.
Kicsit megkönnyebbültem, de nyugtalan is maradtam, mert így nincs magyarázat a fiúk állapotára.
- És veled mi történt?- kérdeztem.
- Mielőtt Tom felhívott volna, hogy menjünk át, a nagyimnál vacsoráztam, aki, hát...nem kedvel- felelte.
- És rendbe jössz?- kérdeztem bizakodva.
- Pár nap és kutya bajom. Többször is volt már ilyen- mondta teljesen nyugodtan.
- Úgy tudtam, a flamingók vegetariánusok és nem esznek embert!- üvöltött fel Andreas mellettünk.
Felálltam Gustav ágya mellől.
- Nem lehetne a Kaulitz ikrekhez átvinni őket is? A kórteremben még van hely, és szerintem nekik is jobb lenne, ha barátaik mellett lehetnének- kérdeztem a nővértől.
- Megpróbálok valami tenni az ügyben- mosolygott kedvesen, majd kikísért a kórteremből.
A nap hátralévő részét a fiúk szórakoztatásának és ápolásának szenteltem.
Bill hol kábán magánál volt, hol elaludt. Tom mindig fájdalomcsillapítókért ordítozott. Georg még mindig nagyon kába volt az altatás után. Az egyik lábujja szilánkosra tört, és meg kellett műteni.
- Ide! Ide hozzák őket!- nyílt ki a kórterem ajtaja.
Gustav éppen hányt, Andreas pedig zebrákról kiabált, mikor betolták őket.
- Végre teljes a csapat! Hol voltatok eddig, ti nyomorékok?- nevetett fel Tom.
- Nem! Nem akarok még több zebrát!- üvöltötte Andreas válaszként.
- A szomszéd szobában- felelte Gustav, és újra hányt.
Tom még jobban nevetni kezdett.
- Lena, hol vagy?- kérdezte halkan Georg.
- Itt vagyok- ültem le mellé az ágyra.
- Hoznál nekem egy kólát?- kérdezte. - Majd otthon kifezetem.
- Persze, Georg- válaszoltam lágyan, és készültem elhagyni a termet, mikor két nővér sietett be.
- Mi az? Mi történt?- kérdeztem riadtan.
- Herr Schmidt úgy döntött, ki kell mosni Gustav gyomrát- közölte egyikük és már ki is tolták az ágyat a teremből.
Amint feleszméltem a kezdeti sokkból kimentem a váróterembe, az autómatához.
Ez a 2 euró tényleg rablás!- gondoltam, de mivel Georg kérte, megvettem.
Ahogy a kórterem felé haladtam, valami hangos csattanásra lettem figyelmes. Futni kezdtem. Azt hittem, valakinek baja esett.
- Nem tudom megmozdítani!- üvöltötte sírva Bill.
Kétségbeesetten rohantam be az ajtón és valamiben megcsúsztam. Utolsó emlékeim a padlóra zuhanás előtt, hogy Tom és Georg a nevemet kiáltja, Bill meg sír.

Megfogott amilyen vagy 6. rész

- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

6. Rész

A nap sugarai a bőrömet csiklandozták, amikor Green Daytől az egyik kedvenc számomat, az American Idiotot hallottam meg. Bill! Ő jutott először eszembe, ez az ő csengőhangja. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot, felvettem a telefont, közben a lépcsőn feltrappoltam az emeletre, hogy megnézzem az ikrek élnek-e még.
- Bill! Kicsim! Tom! Georg! Valaki, hahó! - sikítozott Simone a telefonba.
- Igen?-szóltam rekedt hangon.
- Georg? Hol vannak a fiaim?
Visszanyeltem magamba " Tegnap annyit ittak egy buliban, hogy lesmárolták egymást, és most úgy fekszenek ott az ágyban, mint két kiütött borz."
- Khm..Alszanak!-megköszörültem a torkom.
- Alszanak? Ilyenkor? Mit csináltatok tegnap? Egyébként, miért beszélsz Bill telefonjáról?
- Jajj! Bill épp most kelt fel, WC-n van!-mondtam.
- Akkor nem is zavarlak tovább! Egy pár óra múlva otthon vagyok!-tette le a telefont.
Körbenéztem, és megláttam a sörösüvegeket a konyhaasztalon, a széthagyott ruhákat a nappali közepén. Óvatosan benéztem a fiúk szobájába, hogy élnek-e még. Aztán kimentem a kocsimhoz, és ami fogadott, attól sikítani akartam. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne átkozzam Andeast, mert én szóltam, hogy ne engedje Tomot hányni. Egyébként, hol van Andreas?-jutott hirtelen eszembe. Miután hazaértünk, mi ketten ittunk egy "kicsit" és a többire nem emlékszem.
Miután észeltem a helyzet súlyosságát, visszarohantam a házba, és beöltöztem, Georg a takarítónőnek. Pár perc múlva megint csörgött a telefon.
- Bill, beengednél? Itt állok az ajtó előtt!- szólt Lena a telefonba.
Basszus, már csak ő hiányzott! Azzal a mozdulattal letéptem magamról a rongyokat, amit takarításhoz vettem fel. Üdvözöltem, és kinyitottam az ajtót.
-Szia Lena! Te mi a büdös francokat keresel itt?- kérdeztem idegesen.
-Te is kedves vagy, csak nem Tom tanított a jómodorra, hogyan kell bánni a lányokkal?- felelte mosolyogva.
Vissza akartan vágni, de aztán rájöttem, hogy ő lehet az egyetlen segítségem. Ezért megfogtam a kezét, és beljebb húztam. Elmondtam neki, hogy tegnap bulizni mentünk, az ikrek többet ittak a kelleténél, és smárolni kezdtek.
-Kérlek segíts, ki kell takaítani, és rendbe kell tenni a fiúkat, Simone nemsokára jön!- Mondtam neki, és csak ekkor vettem észre, hogy végig fogtam a kezét.
Lena, mintha egy pillanatra elgondolkozott volna, aztán beleegyezően mosolygott.
- Kemény buli lehetett, ha még a felsőd sincs meg!- Mutatott meztelen felsőtestemre.Amitől egy kicsit elpirultam.
Aztán váratlanul Bill jelent meg a lépcső alján. Tekintete ködös volt még, nem voltam biztos, hogy magánál van
- Jó reggelt! Georg! Lena!- üdvözölt minket, mintha a tegnap este meg sem történt voltna. Azzal a mozdulattal befordult a konyhába.
- Bill jól vagy?- rohant Lena hozzá, és faggatni kezdte.
- Persze! Semmi bajom!- válaszolta felüdülve.
- Tudod te hol voltál tegnap este?- kérdezte Lena.
- Itthon aludtam, nem?- kérdezte, furcsán nézve.
- Hát NEM!- szóltam közbe.
Bill kiköpte a kávéját, és kérdőn nézett ránk.
-Hát elmentünk bulizni, és egy kicsit becsíptél, de semmi exra.- mondtam.
Bill éppen mondani akart valamit, de a hangos puffanások, és nyögések megzavarták. Lena a nappaliba sietett, én meg próbáltam állva tartani Billt.
-Georg! Van egy kis probléma! Tom leszédült a lépcsőn, és most nics magánál, és azt hiszem betört a feje!- kiáltotta kétségbeesetten Lena.
Láthatóan Billben meghűlt a vér, és pillanatokon belül a karjaimba rogyott.
Már tényleg csak ez hiányzott!- gondoltam és lefektettem Billt a padlóra, hátha magához tér, de nem így történt.
- Lena, van még egy incuri-pincuri problémácska- szóltam ki a konyhából.
- És mégis mi lenne az?
- Bill is összeesett! És ő is elég rosszul néz ki.
- Ő megsérült? Beütötte valamijét?- kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, a karjaimba zuhant- feletem.
- Ó, én lovagom!- nevetett fel Lena.
Perceken belül az ikrek már a kocsi hátsó ülésén dőltek egymásnak, Lena pedig a vért törölgette Tom fejéről. Én már csak arra vártam, hogy végezzen. Úgy beszéltük meg, hogy itt marad takarítani, és ha Simone telefonálna, hogy elindult, azonnal hazamegy.
Te jó isten, mibe keveredtél, Georg?- gondoltam, ahogy gázt adtam és elindultam a kórház felé.

Folyt. köv.

Megfogott amilyen vagy 5. rész

- Indulhat a banzáj?- kérdezte Georg és felbőgette a motorokat.

Nem kellett sokat találgatni, hol van a Diamond Disco épülete. Amint beértünk a hosszú utcába, megcsapta fülünket a szórakozóhely dübörgő zenéje. Tom táncolni kezdett a kocsiban, Georg a fejét rázta a lendületes ritmusra, én a lábamon doboltam. Aztán felcsendült a refrén, és énekelni kezdtem.
Georg és Tom szinte egyként fordultak hátra.
- Neked mióta van hangod?- értetlenkedett Georg.
- Születésétől kezdve. Miért, eddig azt hitted, néma?- válaszolta Tom.
Georg a szemeit forgatta. Szerintem számított Tom bunkó stílusára.
Hamarosan a diszkó elé gördültünk, ahol azzal szembesültünk, hogy nincs már parkolóhely, és kígyózik a sor a bejárat előtt.
- Alig fél órája nyitott ki! Pedig igyekeztem hamar ideérni- kommentálta Georg.
- Hol tudunk legközelebb leparkolni?- kérdeztem.
- Az utca végén van egy áruház. Ha szerencsénk van, ott még lesz hely- válaszolt Georg és tovább hajtott.
- Micsoda szívás, Ember! Ilyet!- dühöngött Tom karbatett kézzel.
- Egy kis séta senkinek sem árthat, Te lajhár!- fordult ki az utcára a diszkó telt parkolójából Georg.
Tom sértődötten karbatette a kezét és elfintorodott. Pillanatokkal később már az áruház parkolójában gurultunk fel-alá, parkolóhelyet keresve.
- Azt mondtad, itt lesz!- ordította Tom Georgnak.
- Azt mondtam, ha szerencsénk van, lesz helyünk- válaszolt Georg. - És ha egyesek tudnának parkolni, lenne is!- mutatott ingerülten oldalra, ahol egy autó keresztben parkolt.
Tom kicsatolta az övét és kiszállt a kocsiból.
- Mégis mi a fenét csinálsz?- kérdeztem.
- Arrébb teszem ezt a nyomorult kocsit, hogy legyen helyünk! Szerinted mi mást?- dühöngött tovább. - Örülnék, ha segítenél!
Kérdőn néztem Georgra, hogy akar-e tenni valamit, de ő csak megvonta a vállát. Végül kiszálltam a kocsiból és Tomhoz sétáltam, majd arrébb tettük az autót, hogy Georg le tudjon parkolni.
- Na most már indulhat a banzáj!- tette karba kezeit Tom, mikor Georg kiszállt a kocsiból.
Néhány perc gyors iramú séta után megérkeztünk a diszkóhoz. Diamond felírat csillogott fehéren az épület tetején. Belül dübörgött a zene.
- Ez a sor nagyobb, mint amire emlékeztem- jegyezte meg Georg.
- Akkor gyorsítunk a bejutáson!- mosolyodott el Tom.
- Mire gondolsz?- kérdeztem tőle sejtve, hogy megint készül felrúgni a szabályokat.
A testvérem nem válaszolt, csak elindult a sor eleje felé. Georg, és én is utána indultunk, közben a sorban állók arcait fürkésztük, hátha megpillantunk egy ismerőst, akihez beállhatunk, és nem Tom meggyőzőképességére lennék utalva. Azonban nem találtunk senki barátot, így egyetlen lehetőségünk a bejutásra a testvérem maradt. Tehát már el is könyveltem magamban, hogy ebbe a diszkóba ma nem jutunk be.
A legnagyobb meglepetésünkre azonban a diszkó őre nem más, mint Andreas volt, egy jó barátunk.
- Andreas? Te mit keresel itt?- kérdeztem, miközben Tom lekezelt vele.
- A faterom nem akar kocsit venni nekem, így pénzt kell gyűjtenem rá. Itt kaptam munkát- válaszolta, ahogy Georgot köszöntötte.
- Hidd el, nem találhattál volna jobb munkahelyet!- öleltem át barátian.
- Be akartok menni?- kérdezte mosolyogva.
- Nem! Mi csak levegőzni jöttünk ide!- nevetett Georg.
- Én sajnos nem mehetek be, mert itt dolgozom. Ti a barátaim vagytok. Tudjátok mekkora a kísértés, hogy ne engedjelek be titeket, hogy hagyjalak sorban állni?- mondta Andreas titokzatos mosollyal az arcán.
Az arcom elkomorult egy pillanatra, és Georgén is láttam a bizonytalanságot, egyedül Tom maradt magabiztos.
Andreas tekintete végigfutott rajtunk, majd kitárta nekünk az ajtót.
- Jó szórakozást!- mondta, ahogy beléptünk.
A meleg, a fények, és az izzadtságtól és parfümtől bűzlő levegő azonnal megcsapta az orromat. A bömbölő zenétől a gondolataimat is alig hallottam, és az emberektől csak nehézkesen lehetett mozdulni a nagy teremben. Jól gondolod, még sosem voltam ekkora buliban, és nem is hiszem, hogy még egyszer menni akarok.
- Mire vártok még? Nem vagytok szomjasak?- kérdezte felüdülve Tom. Láthatóan jó hatással volt rá a diszkó.
- Én vezetek. Gondolom, haza akartok ma menni- mondta Georg.
Tom odament hozzá, és gyengéden megpofozta az arcát.
- Milyen jó fiú valaki!- mondta, majd a bárpulthoz sétált.
- 4 jäger és egy hideg kóla rendel!- mondta a csaposnak.
Amint megkaptuk az italainkat, Tom egy felest áttolt elém. Én fintorogva néztem a sötétes folyadékot.
- Mire vársz még? Igyál! Engedd el magad! Ma ünnepelünk! Végre férfi vagy!- veregette meg a vállamat, miután lehajtotta az ő részét.
Kezembe vettem a poharat, majd bizonytalanul megittam tartalmát.
A keserű italtól furcsa lehetett az arcom, mert Tom és Georg nevetésben törtek ki.
- Látod azokat a lányokat?- mutatott a táncparkett széle felé, ahol 4 lány rázta magát.
- Menjünk, táncoljunk!- húzott fel a bárszékről és lökött a lányok felé.
- De, én...- próbáltam ellenkezni.
- Nyugi már, a kis barátnőd sosem tudja meg- mondta. A "barátnőd"-et külön kihangsúlyozta, mintha üzenni akarna vele valamit, de akkori zavaromban nem tudtam, mi lehet vele a mondanivalója.
- Sziasztok lányok!- táncolt közéjük Tom. Én inkább a táncparkett szélén húzódtam meg, de legnagyobb döbbenetemre Georg is kimaradt a mókából. Még mindig a bárpultnál ült és a kóláját itta. Mi lehet vele?- gondoltam, tudva, hogy Georg nagyon szeret bulizni.
- Bill! Bill, a lányok szomjasak! Itassuk meg őket!- kiáltotta nekem váratlanul a testvérem.
Alig kaptam fel a fejem, az egyik lány elkapta a karom és a pulthoz húzott.

~ Georg szemszöge ~

A kólával egy baj van: mindig egyre szomjasabb és szomjasabb leszel tőle, így még többet iszol, majd még többet, míg végül úgy érzed, szétdurran a hólyagod. Na, velem pontosan ezt történt.
Csak egy pár percre hagytam magukra az ikreket. Ugyan mindketten elég ittas állapotban voltak, de nem hittem, hogy ennyi idő is elég nekik valami hülyeséget csinálni. Hát tévedtem!
Amint kiléptem a mosdó ajtaján, őket kezdtem keresni tekintetemmel.
Először Tomot vettem észre, ahogy egy oszlop előtt áll és beszél valakihez. Biztos voltam benne, hogy egy újabb kurvát akar felszedni, így nem fordítottam neki különösebb figyelmet, és a bárpult felé vettem az irányt, hogy igyak még egy kólát. Elhelyezkedtem egy bárszéken, és míg az italomra vártam, megcsapta a szememet egy tükröződés a sörcsapon.
Nem Tom látványa volt újdonság, az hökkentett meg, hogy kivel váltott érzéki csókot. Ugyanis Billt néztem kurvának.
- Bocs, de nem kell a kóla- mondtam a csaposnak, ahogy felpattantam.
Ennyire alábecsültem a hülyeségüket? Már régen haza kellett volna vinnem őket!- szidtam magamat, ahogy feléjük haladtam, majd egy határozott mozdulattal szétválasztottam őket.
- Neked mi bajod van, Te faszfej?- rivallt rám Tom azonnal.
- Ő itt Bill!- mutattam a zavaros tekintetű ikertestvére felé.
- És hol az a csaj, akivel az előbb smároltam?- kérdezte értetlenül Tom.
Legalább nem tudja, mit csinált!- gondoltam dühösen, és a kijárat felé kezdtem tolni őket.
- Hazament, és nekünk is kell, mert bezár a diszkó!- feleltem neki, és kilöktem az ajtón.
Tom a földre esett Andreas lábai elé.
- Mi történt?- kérdezte Andreas értetlenül.
- Olyan részegek, hogy már nem tudják, kicsodák- feleltem, ahogy Billt próbáltam állva tartani.
- Hol parkoltok?- kérdezte Andreas, miközben felsegítette Tomot.
- Az áruháznál az utca végén- mondtam.
- Szerencséd van! Most járt le a munkaidőm. Segítek elvinni őket odáig- ajánlotta fel.
- Gondolom, ha hazaviszlek- mondtam.
Andreas bólintott, majd én is. Szerencsére nem a város másik felén lakott. Estére már igazán nem akartam magukra hagyni az ikreket.
Én Billt kísértem, Andreas pedig Tomot, és így egészen szép tempóban értünk el a parkolóig.
Bill úgy tűnt, jobb állapotban van, mint testvére, így őt az anyósülésre ültettem, Andreas pedig hátra ült Tommal.
Hátradobtam egy reklámszatyrot Andreasnak.
- Tartsd a szája elé! Nem akarok hányást takarítani az autómból- mondtam neki és a gázra léptem. Minél hamarabb haza akartam vinni őket.
Vezetés közben a telefonomat nyomkodtam.
- Szia, Anya! Tudom késő van, aludhatok Toméknál?- kérdeztem vidám hangon, hogy ne keltsek benne gyanút.
- Persze, hogyne Kicsim- válaszolta szerencsémre, majd mielőtt bármi mást mondhatott volna, leraktam a telefont.

Folyt. köv.

Megfogott amilyen vagy 4. rész

  Barátnőm kérdőn nézett rám. Én bólintottam, mire ő sietősen felöltözött, majd egy kellemes búcsúcsók után elhagyta a szobát.

Ennek meg mi baja van?- gondoltam, ahogy kiugrottam, és felvettem a nadrágomat.
- Bill! Mi a fasz volt ez?- kérdezte Tom felháborodottan.
- Te megteheted, én meg nem?- kérdeztem vissza.
Tom arca elsötétült a düh újabb hullámaitól.
- Mi bajod van? Miért teszed ezt velem?- kérdezte.
Megcsillant a szemem az utolsó szó hallatán. Tényleg sikerült? Lenának igaza volt?
- Veled?- kérdeztem vissza.
- Már képzelődsz is? Az orgazmus elvette az eszed?- kérdezte durván.
Szerintem hallani lehetett, ahogy az állam koppan a padlón.
- Igen, igen, mindent hallottam- vallotta be,elfordult tőlem, és megforgatta szemeit.
- Thomas!- kiáltottam fel. - Te hallgatóztál?
- Nem, bazd meg! Olyan hangosak voltatok, hogy a fél város hallotta!
- Tudod hányszor hallgattam ezt éjszakákon át? És soha egy rossz szót nem szóltam érte! Akkor most mi bajod van azzal, ha én is csinálom?- kérdeztem dühösen.
Ki kellett mondanom. Akkor még nem értettem, miért viselkedik így velem, mintha már nem is a testvére lennék. Lehet, hogy pont fordítva sült el az egész, és most haragszik rám. Bele sem kellett volna vágnom, pedig tudtam, hogy rossz ötlet.
- Nem az a fontos, hogy én mit csinálok, hanem, hogy te mit csináltál az előbb! Rólam mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, de ez nem te vagy!- mondta megenyhült arccal, kissé aggódó hangon.
Ezen a napon már sokadszorra nem tudtam válaszolni. Lehet, hogy igaza van? Hogy ez nem én vagyok?
- Hol van Georg?- kérdeztem zavartan.
- Azt mondta, hazaviszi Lenát. Tudod, kocsival jött- felelte.
- De ha csak Lenával ment el, ő is hallgatózott?
- Szelektáló hallásod van? Az előbb mondtam, hogy a fél város hallott titeket!- közölte velem Tom.
Egy pillanatig megint komolyan vettem, amit mondott, és eltorzult az arcom.
- El ne hidd már! Én sokkal hangosabb szoktam lenni! Ő végig lent játszott. Észre sem vette, hogy elmentem- mondta nevetve.
- Volt alkalmam már hallani!- nevettem együtt vele én is.
- Sajnálom a kirohanásomat, csak olyan nehéz elhinni, hogy az én kicsi öcsikém már nem szűz- mondta és műsírásba kezdett.
- Én mindig szűz maradok- mondtam még mindig felüdültem.
- Mi van?- kérdezte értetlenül Tom.
- Szűz a csillagjegyünk, te idióta!- mondtam neki.
- Ja, jó tudni- legyintett Tom.
Egy pár percig csak néztünk egymásra, aztán mindketten nevetve törtünk ki.
- Amúgy hízhatnál egy kicsit! Olyan vagy, mint egy kicsontozott pulyka!- mondta komolytalanul Tom.
- Te beszélsz? Olyan az arcod, mint egy kisbabának!- vágtam vissza.
- Georggal beszéltük, hogy este megyünk bulizni. Te nem jössz?- kérdezte vidáman Tom.
- De!- vágtam rá rövid gondolkodás után. Örültem, hogy végre többet foglalkozik velem.
- Jobb lesz, ha elkezded belőni azt a hülye punk séródat, vagy sose indulunk el!
- Te meg jobb lesz, ha megigazítod a rasztáidat! Úgy állnak, mint Medusza kígyói!
- Ki az a Medusza? Ilyen csajjal is lefeküdtem? Nem emlékszem rá- kérdezte értetlenül Tom.
- Medusza egy görög mitológiai alak, te barom!- oktattam ki.
- Görög mitológia? Mi ilyet tanultunk? Azon az órán biztos aludtam. Mondjuk, én melyik órán nem alszom?
- Menj, és inkább foglalkozz a rasztáiddal!- mondtam, és kirúgtam a szobámból.
- Ja, amúgy míg te hancúroztál, anya hívott, hogy elromlott a kocsija, és ma nem tud hazajönni- kiabált vissza a folyosóról a testvérem.
Alig fejezte be a mondatot Tom, én már a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam Lena számát, és vártam, hogy végre felvegye.
- Halló!- mondta Lena. A háttérből forgalom zaja szűrődött be a telefonba.
- Lena, hol vagy? Azt hittem, már hazaértél!- kérdeztem.
- El kell mennem a húgomért az iskolába, most úton vagyok Georggal- mondta.
- Mondd meg Georgnak, hogy jövök neki eggyel!
- Egyébként miért hívtál? Történt valami?
- Tom elhívott bulizni, eddig sosem csinált ilyet, én igent mondtam, de nem tudom, hogyan viselkedjek ezután.
- Úgy ahogy eddig! Most le kell tennem, itt vagyunk az iskolánál!
- Add át üdvözletem Emmának!- búcsúztam, és letettem a telefont.
A szekrényemhez sétáltam, és belenéztem a tükörbe.
Atyaég! Igaza volt Tomnak- állapítottam meg gyorsan a hajamat markolászva, majd inkább gyorsan kinyitottam a szekrény ajtaját, hogy keressek valami ruhát.
Én még a hajamnak nevezett szénaboglyát próbáltam rendbe tenni, amikor egy autó állt meg a ház előtt. Pillanatokkal később kinyílt a bejárati ajtó, és Georg hangja ütötte meg a fülem:
- Készen vannak már a kurváim a ma esti bevetésre?- osztotta meg velünk újabb baromságát.
Egy pillanatig elgondolkoztam azon, Tom hogyan vette rá arra, hogy mehessek, aztán vállat vontam, végül is Tom mindenre rá tudja venni Georgot.
- Beszélj a primadonnával! Azt hiszi, divatbemutatóra megyünk, és ő lesz a modell!- mondta idegesen. Ő már 2 órája készen volt.
- Amúgy megfektetted már Lenát?- kérdezte Tom gúnyosan.
- Miről beszélsz, Te holdkóros? A húgát hoztuk el a suliból- válaszolta Georg.
- Aha, persze! De nagy fasz vagy! Még egy kis orális se volt?
- Thomas! Hogy beszélsz? Miért mondasz ilyeneket?- kérdeztem a tükör elől. Nem tudtam, hogy szándékosan mondta-e, hogy megbántson vele, vagy csak poénból, de nem is ezen akartam gondolkodni. Rendezni akartam a viszonyomat Tommal, nem újra veszekedni.
Amint kiléptem, Tom a kezembe nyomott egy behűtött sört.
- De Tom! Én nem iszom- mondta finoman, és vissza akartam adni neki az üveget.
- Vagy megiszod, vagy üvegestül lenyomom a torkodon!- nyomta vissza a kezembe.
Georg meglendítette a kocsikulcsot az egyik ujja körül.
- Indulhatunk?- kérdezte.
- Amúgy hova megyünk?- kérdeztem, miután lenyeltem az első korty sörömet.
- Egy sztriptízbárba!- vágta rá gondolkodás nélkül Tom.
- A kurva fajtád Tom! Miért akarod átverni szegény kisöcsédet?- poénkodott Georg.
- Néhány utcányira megyünk az új diszkóba. Ma van a nyitóbuli. Ott a helyünk!- válaszolt a kérdésemre, majd kilépett az ajtón.
- Mire vársz már? Úgy állsz ott, mint egy szűz kislány! Vonszold már ki magad!- lökött meg Tom, majd kiment Georg után, és leült az autó anyósülésére, tehát nekem egyedül kellett hátul ülnöm.
- Indulhat a banzáj?- kérdezte Georg és felbőgette a motorokat.

Megfogott amilyen vagy 3. rész (+18)

Pár perc múlva csengettek. Lementem a földszintre, tudva, hogy Georgot és Tomot úgysem fogja érdekelni. Ahogy kinyitottam az ajtót legnagyobb döbbenetemre Lena állt az ajtó előtt pimaszul mosolyogva.

Lena állt előttem az ajtóba. Tisztán éreztem, ahogy megdermed a testem, és leesik az állam, nem tudtam elhinni, hogy ő áll előttem.
- Mi van? Ennyire csúnya vagyok? Netalán egy troll van mögöttem?
Felocsúdva, kezdeti döbbenetemből válaszra nyitottam a számat.
- Nem Lena, dehogy! Te vagy magad a troll!- mondtam nevetve.
- Én is szeretlek, Bill!- válaszolta mosolyogva.
- Meg sem ölelsz?- kérdezte rövidesen.
- Lena, mégis mit keresel itt?- mondtam, miközben átkaroltam.
- Van egy tervem- súgta a fülembe.
Szemeim elkerekedtek szavai hallatán, de ő csak mosolygott tovább. Fogalmam sem volt, mire készülhet.
- Beengednél végre? Vagy még szeretnél egy kicsit gyönyörködni a kis trollodban?- kérdezte nevetve.
Arrébb álltam, hogy be tudjon jönni. A két idióta ezt a pillanatot választotta megjelenésre. Tom és Georg pár méterre tőlünk álltak a konyhában.
- Mégis meggondoltad magad az ajánlatomat illetően, Ms. Lena Müller?- kérdezte kajakán vigyorogva Tom.
A testvérem viselkedése egyáltalán nem lepett meg, Georgé annál inkább. Meg sem szólalt, csak állt a konyha közepén egy pohárral a kezében.
Lena egy hirtelen mozdulattal felém fordult. Mielőtt bármit reagálhattam volna, megcsókolt.
Nem húzódtam el, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, és mi történik velem. Ez az egész nap kezdett átmenni egy beteges álomba.
Furcsa, de a csók közben egyáltalán nem gondoltam Tomra, vagy arra, hogyan érzi magát. Egyedül Lena járt a fejemben. Mégis miért tette ezt?
Miután ajkaink elváltak egymástól, Tomra pillantottam. Arcán furcsa döbbenet tükröződött, mintha ő maga sem tudta volna, mi történt az előbb.
Ezután a tekintetem Lenára vetődött, aki a lépcső felé kacsingatott, azt üzenve, hogy menjünk fel.
Elindultam fölfelé, Lenával a nyomomban, de mielőtt az első lépcsőkfokra léptem volna, Georg a barátnőm elé állt.
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. A nevem Georg Listing- nyújtotta kezét Lenának.
- Lena Müller- fogott kezet régi régi barátommal Lena, majd elém vágott, megfogta a kezem, felhúzott a lépcsőn, és behúzott a szomámba.
- Szexi az ágytakaród...és a macid- mondta bájosan mosolyogva.
- Lena, mi a faszom volt ez lent?- kérdeztem karbatett kézzel.
- Faszod?- kérdezte nevetve és az ágyra lökött.
Rám mászott és újra megcsókolt. Ezúttal nyelvesen.
Csók közben oldalra néztem és a résnyire nyitva hagyott ajtóban mintha Tom döbbent arcát láttam volna meg.
- Lena, az ajtó- mondtam két csók között. Még mindig nem sejtettem, hogy mit akar.
Lena leszállt rólam, és bevágta az ajtót. Mintha egy tompa nyögést hallottam volna a folyosóról, ami megerősített abbéli hitemben, hogy Tomot láttam az ajtó előtt.
- Lena, mégis mi ütött beléd? Mi a fenét akarsz?- kérdeztem értetlenül, ahogy felkeltem az ágyról, ami felesleges erőfeszítésnek bizonyult, mert Lena visszalökött.
- Szereted Tomot, nem? Tegyük féltékennyé!- súgta érzékien a fülembe. Forró leheletétől megborzongtam. Még sosem gondoltam rá így.
- Várj Lena!- próbáltam újra felülni. - Nem értem, mire célzol.
- Eddig nem voltál senkié. A sajátjának tekinthetett. Szerinted nem kezdene küzdeni érted, ha mással látna?
Lena csak nézett rám, én pedig kerestem a szavakat. Igaza volt, és ezzel én is tisztában voltam, de amire láthatóan készült. Arra sosem számítottam volna tőle.
- Vágjunk bele- mondtam végül bizonytalanul, és megcsókoltam Lenát.
Ahogy a csók elmélyült, és a kezei vándorolni kezdtek a testemen és újra elfogott a kétség, hogy akarom-e én ezt? Akarom Lenával? Én Tomot szeretem!
Aztán újra eszembe jutottak Lena szavai, és erőt véve magamon végre hozzáértem, és simogatni kezdtem.
Lena belemosolygott csókunkba az érintésemtől, és elkezdte kigombolni az ingemet. Nem telt bele sok időbe és én is vetkőztetni kezdtem őt. Ekkor már nem éreztem azt a bizonytalanságot, amit korábban. Mintha valami más vette volna át a testem fölött az irányítást. Egyfajta sosem tapasztalt szükség.
Felnéztem Lena vágytól ködös, szürke szemeibe, majd újra megcsókoltam. Nyelvemmel igyekeztem egész száját bebarangolni. Ízétől teljesen elvesztettem a fejemet. Nem tudom, hogyan tette ezt velem. Hogyan volt képes elfeledtetni Tomot.
- Bill, érints meg!- búgta érzékien, miután ajkaink szétváltak.
Engedelmeskedve kérésének levettem melltartóját, majd bizonytalanul simogatni kezdtem mellbimbóit.
Lena bíztató nyögésekkel válaszolt, majd mintha megunta volna, finoman az ágyra fektetett, kioldotta övemet, és elkezdte lehúzni a fekete farmeromat, amit hamarosan az alsónadrágom is követett a földre.
Immár anyaszült meztelenül feküdtem előtte. Már nem izgatott, mi fog történni. Bíztam Lenában és hagytam, hogy sodorjon az ár.
Lena lehajolt és egy gyengéd csókot váltott velem, majd száját lágyan végigvezetve testemen a férfiasságomhoz ért.
Egy pillanatig tétovázott, mintha bizonytalan lenne, mit akar csinálni, majd a szájába vette.
Szinte felkiáltottam a gyönyörtől. Fejemet hátravetve nyögtem, üres fejjel, átadva magam az élvezetnek, ami hamarosan a tetőfokára hágott.
- Lena!- ordítottam, és a szájába élveztem.
Barátnőm felült, nyelt egyet, majd rám nézett.
Elmém ugyan még ködös volt az örömtől, de tudtam, mit kell tennem. Vissza akartam adni neki, amit kaptam.
Megfogtam a kezeit és magamra rántottam. Ajkaim az övéit keresték, majd szenvedélyesen találkoztak.
Miután szétváltak ajkaink, jobbra fordultam, hogy alám kerüljön, majd újra megcsókoltam. A számat finoman elvettem az övéről. Állkapcsát, és nyakát kezdtem apró csókokkal halmozni.
Lena néha halkan felnyögött, ami bátorított, hogy folytassam, így számat még lejjebb irányítottam, közben kezeimmel nadrágja övét babráltam.
Amint sikerrel jártam, felültem, és lehúztam nadrágját. Csak ekkor szembesültem azzal, mennyire felizgattam. Óvatosan lehúztam az alsóneműjét, majd lehajoltam, lágyan megcsókoltam, közben csiklóját simogattam. Lena belenyögött a csókba, de ez csak még élvezetesebbé tette.
Ahogy elváltam tőle, elhelyezkedtem lábai között, lehajoltam és számmal ingerelni kezdtem a csiklóját... csak remélni tudtam, hogy legalább akkora élvezetet tudok neki okozni, mint ő nekem.
- Bill! Bill! Bill!- nyögött Lena egyre hangosabban. - Kérek, kérlek, érezni akarlak...magamban- könyörgött remegő hangon.
Felnéztem ködszürke szemeibe. Megsimogattam az arcát, és lágyan rámosolyogtam, mielőtt újra megcsókoltam volna.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem tőle bizonytalanul. Úgy tudtam, már nem szűz, de nem akartam rossz élményt okozni neki, ha már hajlandó volt eddig elmenni azért, hogy én boldog legyek. Tartoztam neki annyival, hogy végigcsinálom, amibe belekezdtünk.
Megpusziltam a homlokát, majd lassan beléhatoltam.
Felnyögtem az új örömtől, de Lena arca fájdalmassá változott.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle aggódva.
- Bill, én még sosem voltam előtted férfival- vallotta be.
- Miért mondtad, hogy voltál?- kérdeztem tőle halkan.
- Mert féltem, hogy ez visszatartana téged- válaszolta.
Nem akartam még több fájdalmat okozni neki. Ki akartam húzni a férfiasságomat, de alig mozdultam meg, Lena elkapta a kezeimet és visszahúzott magára.
- Kérlek, Bill, folytasd!- könyörgött.
Nem tudtam ellent mondani neki.
Eleinte lassan mozogtam, de ahogy egyre gyakrabban, és egyre hangosabban nyögött, az én lökéseim is gyorsabbakká váltak.
- Lena, nem bírom tovább- mondtam neki halkan, de ő már nem hallotta meg. Száját hangos sikoly hagyta el. Elélvezett, és hamarosan én is csatlakoztam hozzá.
Az aktus után úgy éreztem, annyira lüktenek az erek mindenhol a testemben, hogy bármelyik percben szétrobbanhatnak.
Lemásztam Lenáról, és nehézkesen próbáltam levegőhöz jutni. A barátnőm ráfeküdt a mellkasomra, és szerintem még a szomszéd szobában is lehetett hallani, hogy a szívem őrült módon dübörög. Lena hirtelen felült, és szisszent egyet. Aggódva néztem rá:
- Bántottalak? Fáj valahol? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem, semmi baj. Nagyon örülök, hogy megtettük - mondta mosolyogva.
Valahogy én sem bántam. Segített megfeledkezni Tomról, és ezért nagyon hálás voltam neki. Remélhetőleg, bevált a "tervünk" és Tom is jobban fog értékelni ezután.
- Bill! Tudnod kell, hogy én ezt már régebb óta tervezgettem. Soha nem mertem neked bevallani, de mióta találkoztunk általános iskolában, beléd vagyok zúgva!
A szívem egy pillanatra megállt, hallva Lena gyönyörű szájából, ami pár perce még az enyémen foglalt helyet, ezeket a mondatokat. Tényleg  tetszettem neki mindvégig, és én észre sem vettem?
- Hogy sz-szerelmes vagy belém?- dadogtam idegesen.
- Igen- mondta és lassan hajolni kezdett felém. Tudtam, hogy meg akar csókolni, ezért megelőztem. Hirtelen felültem és ajkaink találkoztak.
Az édes pillanatot bátyám hatalmas alakja, és dühös szemei zavarták meg. Lena és én is gyorsan bebújtunk a takaró alá, hogy elrejtsük meztelen testünket.
- Bill! Te most t-tényleg lefeküdtél Lenával?
- Tom! Én... Igen! Lefeküdtem vele! De miért zavar téged? Neked ott vannak a kurváid!- mondtam idegesen neki.
Tom tekintete ekkor Lenára tévedt.
- Ideje menned!- mondta durván.
A barátnőm kérdőn nézett rám. Én bólintottam, mire ő sietősen felöltözött, majd egy kellemes búcsúcsók után elhagyta a szobát.

Megfogott amilyen vagy 2. rész

-Tom! Valamit el kell mondanom!
-Mi az? - Kérdezte cseppet sem érdeklődően Tom. 

A hangszín megijesztett. Nem voltam hozzászokva, hogy Tom így beszél velem.Tűnődni kezdtem, hogy vajon mi lehet a baj. Lehet, hogy csak rosszul aludt? Vagy az a baj, hogy a terhére lennék?
Már nem tudtam, hogy elakarom-e mondani neki,de kérdő pillantása a bőrömet égette. Muszáj volt mondanom neki valamit.
-Semmi, nem fontos.- mondtam neki
A tekintete inkább zavarosra változott, lehet hallotta a hangomon a fájdalmat, a lemondást? Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, a szoba levegője megtelt  feszültséggel. Tom tekintete továbbra is zavaros volt, mintha várna valamire. Idegesen felnevettem, és ajkamba haraptam. Ekkor bevágódott az ajtó, és Georg lépett be rajta vigyorogva.
-Üdvözletem a két hercegnőnek!- Mondta már szinte nevetve.
- Végre! Megjött a tamponom! - Mondta, és lepacsizott Georggal. Aztán hangos nevetésben törtek ki.
Álltam, majd felocsúdva én is pacsiztam Georggal, azon tűnődve, hogy most mi lesz.
- Megvan már a GTA San Andreas újabb része? Egész héten azt szajkóztad, hogy már meglesz.- Kérdezte Georg, még mindig felüdülve.
Tom mielőtt válaszolt volna, elnevette magát mintha az előző kellemetlen beszélgetés meg sem történt volna.
- Dehogy van! Én nem is mondtam ilyet! Super Mariózunk? - Mondta, és hangos kacajban tört ki.
Georg a nevetéstől már a földön ült, de egy hang nem jött ki a torkán.
- Neked most mi bajod van? Úgy nevetsz, mint egy retardált róka.- Hasonló módon ült le barátja mellé Tom.
Én viszont egyre kellemetlenebbül éreztem magam, mintha itt sem lennék, és nem is kéne itt lennem. Nem tudtam tovább velük maradni, ezért úgy döntöttem, felmegyek a szobámba. Tom csak nevetett tovább, fel sem tűnt neki, hogy elmentem, utánam sem szólt.
Felmentem a lépcsőn a folyosóra, és megálltam a Nanás poszter előtt. Ez lenne az én szobám. Benyitottam, és az ajtó újból nyikorgott, holott már többször megkértem Tomot, hogy segítsen megjavítani. Ezen gondolkozva a szám sarka felfelé gördült. Vártam, hogy Tom visszahívjon játszani mert meghallotta az ajtó nyikorgását. De nem történt semmi, és ez elvette a kedvem.  Beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót,  magam mögött hagyva a két vidám fiú kacaját.  Leültem a szoba közepén álló ágyam szélére. és végigsimítottam a puha ágytakarón. Georgtól kaptam a legutóbbi szülinapomra. Viccnek szánta a prémes, rózsaszín takarót, én mégis előszeretettel használtam, mert a látványa, és az összeférhetetlensége a szobám állapotával mindig jobb kedvre derített. Körülnéztem a szobában, a pillantásom egy 4 éve készült képre vándorolt. Engem és Tomot ábrázol, ahogy a naplementében ülünk a parton.
Akkoriban nem voltak barátaim, ezért minden pillanatot, amit a testvéremmel töltöttem, nagyon megbecsültem. Azt a nyaralást is nagyon régóta vártam, de mégis csak az utolsó nap miatt volt  emlékezetes, amikor az kép is készült.Ahol megszálltunk sok gyerek volt, és Tom inkább az ő társaságukat részesítette előnyben. Ennek persze volt jó oldala is, ekkor ismertük meg Gustavot, akiben egy új barátot leltünk, de ettől még fájt, hogy elhanyagolt.
A napjaimat a tóparton töltöttem, és kagylókat kerestem, nem mentem be a vízbe, mert még akkor nem tudtam úszni. Az utolsó napot Tom az új barátaival töltötte,  elment velük vizibicilizni. Egy ideig vágyakozva néztem őket, ahogy ugrálnak a vízben, aztán megpillantottam egy szép kagylót a parton. Néhány méterre hevert tőlem, felálltam, hogy érte menjek, de akkor a tó hullámai a vízbe húzták. Szép kék színe volt, megakartam szerezni Tomnak, ugyanis ez a kedvenc színe. Így összeszedtem minden bátorságom, és a tó vizébe mentem. A tó vize elcsendesült, és én biztonságban érezve magamat, az aljzatot kutattam a kagyló után. A keresés annyira magával ragadott, hogy nem figyeltem, egy közeledő hullámra. A víz erejétől elvesztettem egyensúlyomat, és egyre mélyebbre sodródtam. Próbáltam a víz felszínén maradni, és kapálózni, hátha meghall valaki. Ezután minden elcsendesült. A következő emlékem,hogy a parton fekszem, és Tom kétségbeesettem szólongat.
-Bill! Bill, ébredj fel!- pofozgatott Tom.
Kinyitottam a szemeimet, és egyenesen az ő mogyoróbarna szemeibe néztem. Különös, de mintha egy pillanatig nem is a testvéremet láttam volna benne, hanem a megmentőmet. Tom dühösen nézett rám, én pedig nem tudtam, mit mondjak neki.
-Sajnálom.- mondtam őszintén.
-Te hülye barom, ha nem veszlek észre, ott fulladsz meg! Mégis mit gondoltál, nem tudsz úszni, huh?-kérdezte, dühösséget színlelve, de szavai inkább az aggodalomról árulkodtak.
-Te húztál ki? - Kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze, mégis mit gondoltál ki? Jött Superman és megmentett? - kérdezte kicsit dühösen Tom.
-Figyeltél engem?
-Te hallottad amit ez előbb mondtam neked, vagy a homok a füledbe is belement? Segítek orvosolni a problémát!- Kezdett előszeretettel rugdosni Tom.
Gyorsan talpra ugrottam, esélyt sem adva Tomnak az újabb támadásra. De a lendület tovább vitt, mint gondoltam volna, és ráestem Tomra.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen nyomulós vagy! -  mondta száját takarva Tom.
Én egy kicsit összezavarodtam, mert először nem esett le, hogy viccnek szánta. Tom láthatta rajtam a bizonytalanságot, mert tekintete aggódóra változott.
-Nagyon megütöttelek? Nem akartalak bántani!
-Te faszkalap, minek kell rugdosni?
-Nyugodj le, vagy a víz hűtsön le megint?
Felkeltem, leporoltam magam, majd a ház felé pillantottam.
- Tom! Ideje lenne hazamenni! Már megy le a nap.
- Bill! Nem anya közeledik?
- Bill! Tom! Csinálok rólatok egy képet, álljatok közelebb egymáshoz!
Ekkor Tom átkarolt, ami hihetetlenül jó érzésekkel töltött el, és megint úgy éreztem, mintha nem is a testvérem állna mellettem.
A kábulatomból a telefoncsörgés ragadott ki.
A kijelzőn Lena nevét láttam, ezért azonnal felvettem a telefont:
- Szia Bill! Nincs kedved meglátogatni a legjobb barátnődet?
- Szia Lena! A kuckóm még olyan random embereknek is nyitva áll, mint amilyen te vagy! Szóval nyugodtan átteheted a formás lábaidat!
- A formás lábaim nagyon fájnak! Szóval nyugodtan áttolhatnád a formás seggedet.
A drámaian fontos telefonbeszélgetésemet Tom és Georg szakította meg, hogy Georg belökte a testvéremet az ajtón.
-Kivel beszélsz?- Kérdezte Tom, ahogy feltápászkodott a földről.
- Én..
Már nem volt időm válaszolni, mert kikapta a telefont a kezemből.
- Bill? Itt vagy még? - ordítozott Lena.
- Mi van, Szivi? Nincs aki megdugjon? Nyugodtan gyere át, én segítek rajtad! - mondta kajakán mosollyal Tom.
- Inkább kiugrom az ablakon, minthogy te hozzám érj, Mr. Tom Kaulitz!
Tom válaszolni akart de mielőtt megtehette volna, előszeretettel hozzádobtam a kedvenc plüssmacimat. Amit szintén Georgtól kaptam, és hasonló rózsaszín színben pompázott mint az ágytakaróm.

- Nyughass már, Bill! Mindjárt visszaadlak a szerelmednek!
Elvettem a telefont, letettem az ágyra, majd kirúgtam Tomot Georgnak rúgtam, aki az ajtóban várakozott, hogy ő is megkaphassa a telefont.
Amit a kacajaik elhaltak, és visszamentek játszani, az ágyamhoz siettem, remélve, hogy Lena nem tette még le a telefont.
- Elmondtad már Tomnak azt, hogy mit érzel iránta?- kérdezte Lena, ahogy fülemhez tettem a telefont.
- Megpróbáltam, de nem volt bennem annyi bátorság. Nem hiszem, hogy úgy szeretne, ahogy én őt. Félek, hogy megromlana a kapcsolatunk.- mondtam bizonytalanul a telefonba.
- Kikel deríteni, hogy Tom mit érez irántad.- mondta Lena, és azzal a mozdulattal lecsapta a telefont.
- Lena! Lena! Mire készülsz? Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? Lena! - ordítottam aggódva a telefonba, ismerve barátnőm tüzes természetét.
Pár perc múlva csengettek, lementem a földszintre, tudva, hogy Georgot, és Tomot, úgysem fogja érdekelni. Ahogy kinyitottam az ajtót legnagyobb döbbenetemre Lena állt az ajtó előtt pimaszul mosolyogva.

Folyt.Köv.

Megfogott amilyen vagy. 1. rész Elmondom neki!

Kellemes őszi napra virradunk, hétvége volt. A szél csndesen süvített a fák gallyai között, a madarak vidáman 
csiripeltek. Bill Kaulitz, anyja édes szavait hallotta meg a távolból. Pontosabban a szobája alatt lévő helységből. 

- Bill, kisfiam! Ébredj! Hasadra süt a nap! A nagyi finom reggelivel vár minket! 
Bill-nek akartan, akaratlanul mosolyra húzódott a szája, ahogy belegondolt, amikor utoljára fogadta így a nagymamája reggelire, alig tudott még a székből is felállni, annyira tele ette magát! Ezekből a gondolatokból bátya rémes kiabálása ábrándította ki. Éppen anyjával veszekedett, hogy ő nem-e maradhatna itthon, mert most jött ki a kedvenc videójátékának új része: -Anyu, kérlek! Nem akarok a Mamához menni! Most jött ki a kedvenc játekom új része! -Tom Kaulitz! Nem sértheted meg így nagymamádat, hogy meghív téged, te meg el sem mész! -Válaszolta idegesen Simone.- -De anya! Egyébként is olyan fura szag van ott. Mint amikor a haverom, Georg babot eszik, és utána a bomba riadó elől menekülünk. Jut eszembe! Georg átjön majd videójátékozni! -Mondta nevetve Tom. Eközben Bill, már megint valahol az elméje legmélyén járt. Azon gondolkozott, hogyha ő is itthon maradna, tudna beszélni, egy kicsit Tommal. Az utóbbi időben eléggé elhidegültek egymástól. Valamint, Bill egyre szokatlanabb érzéseket táplált Tom felé. Szeretetet, de semmiképp sem testvéri formában. -Anyu, nem érzem jól magam! -Hazudta Bill.- - Nem maradhatnék én is itthon? -Kérlelte anyját.- Csak, hogy kicsit hihetőbbnek tűnjön, beszaladt a mosdóba, lehajolt a csap felé, és lenyomta két ujját a torkán. Miután végzett a kis "akcióval" , és kijött a fürdőből az anyja aggódóan nézett rá : - Rendben kicsim, maradjatok itthon, de nekem el kell menni, a nagyival beszélni! Készítek ki neked gyógyszert! Ha bármi lenne, csak telefonálj! Most bújj be az ágyba, és pihend ki magad, ha nem javul, megyünk az orvoshoz! Az ikrek elbúcsúztak anyjuktól, és Bill-t megint nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán el kéne mondani testvérének, hogy mit érez iránta: - Tom! Valamit el kell mondanom! -Mondta idegesen Bill.- -Mi az? -kérdezte cseppet sem érdeklődően Tom.- Folyt. Köv